Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

V. Könyv- és folyóiratszemle - A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4. XX. század (Bencze Géza)

A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4. XX. század A túlélés rövid évszázada (1900-1990) Szerk.: Ihász István Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2007. 156 p. A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője • 4 XX.század Azt követőn, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban 1996. október 22-én megnyitott az állandó történeti kiállítás 20. századi fejezete, szinte azonnal megkezdődött - máig sem teljesen elcsitult, politikai felhangoktól sem mentes - értékelése, értelmezése, ritkábban megvitatása. Mondhatnánk, rendjén is van ez így. Elmúlt évszázadaink talán legváltozékonyabb, sorsmérlegét mindkét irányba szinte a végletekig kilendítő időszaka volt - két világháborúval, két, első pillanatától egymásnak feszülő, egymást elítélő és esetenként fizikailag is megharcoló ideológiájával, forradalmaival és ellenforradalmaival, kitörési kísérleteivel és számos bukásával, egyéni és társadalmi kataklizmáival, sorsfordításaival, de a század végén lezajló értékrendváltozások megkezdéseivel, egy új világra történő - kicsit csikorgó - kapunyitásával. A viták és a már-már indulatok gerjesztette légkörben a múzeum helyesenóvatosan járt el, amikor megjelent kiállításvezető füzetei (A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2. XI-XVII. század. Az államalapítástól a török kiűzéséig. Szerk.: H. Kolba Judit. Bp., 1996. 88 p. és uaz. 3. XVIII-XIX. század. A török háborúk végétől a Millenniumig. Szerk.: Körmöczi Katalin. Bp., 1996. 104 p.) sorában csak nagy ráhagyással jelentette meg a XX. századi kiállításrész vezetőjét. A kötet impresszumának legalján az alábbi olvasható: ,,Az 1996 májusi kézirat javított változata". A szerzőket - Ihász István és Baják László történész-muzeológust -, a felelős kiadót nyilván befolyásolta a polémia, mondandójukat érlelte az idő. Az sem volt mindegy, hogy a helyenként sarkos megfogalmazású értékelések ellenére a kiállításon semmit nem kellett változtatni, az megállt az időben. Ideje lett kiadni a vezetőt. Ami igazából nem is nagyon nevezhető vezetőnek, a műfaj klasszikus példái alapján egyáltalán nem. Nem követi a katalógusok mély „szakmaiságú", amúgy pedig olvashatatlanul unalmas hagyományait sem, nincsenek benne pontosan adatolt