Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

V. Könyv- és folyóiratszemle - A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4. XX. század (Bencze Géza)

műtárgylisták és korrekt leírások, netán hozzájuk kapcsolódó tanulmányok. Nem is várta ezt ettől senki. Született helyesen egy tudományos ismertterjesztő típusú kiállításvezető, ami egyben reprezentálja a múzeum 20. század történetével foglalkozó változatos munkásságát, s bepillantást ad gyűjteményeinek ebbe a szeletébe. A közelmúlt és a jelenkor történeti-képi megjelenítése jelentősen masabb a korábbi kiállításrészeknél, itt nincsenek - vagy alig nemzeti ereklyék, örökség számba menő emlékek, trezorálható értékek; masabb a kiállítás vezetője is, természetesen. Eltér a többi kiállítás-vezetőtől annyiban is, hogy szövegközben nem hivatkozik a mereven tagolt - képmellékletre, így nem kellett a képeket beszámozni, helyette a sokkal szerencsésebb, dinamikusabb, méreteiben változó képbetördelést alkalmazta a kiváló munkát végzett képszerkesztő. Terjedelméhez képest a korábbi vezetőkkel szemben bőségesebbnek tűnik a képanyag (arányaiban egyébként kb. azonos darabszámú), esetenként oldalpárt is kitöltő képeivel. Erőteljes színvilága hűen adja vissza a kiállított tárgyak, dokumentumok, plakátok sokszínűségét, helyenként izgalmas látványbeli megfogalmazását is. Képei gyakran a laptükörből kitörve a lapszélekig tartanak, színei szinte tobzódnak. A megjelenített tárgyak és dokumentumok a korábbi katalógusokhoz képest kevésbé merevek, nem annyira mütárgyfotó jellegűek. Ugyanakkor néhány fénykép feleslegesen, „kvázi" megduplázódik (Horthy mellképe és pár oldallal odább ugyanazon tengernagyi egyenruhája; Bethlen mellképe és ugyancsak ugyanazon díszruhája). A képek feliratai sajnos nem egyenlő értékűek: a minimalizálttól a szinte esszészerűig terjednek, nem mindenkor indokolhatom A kötet nem független a kiállítástól, noha önmagában is megállná a helyét, afféle 20. századi történeti zsebkönyv gyanánt. Igazából együtt értelmezhető a kettő, szerves egységben van a kiállításvezetö a - kortárs történeti muzeológia eszközrendszerével, a rendelkezésre álló anyagi források felhasználásával készített - kiállítással. Egységes szerkezetű, mindössze két szerzője révén nagyjából egyenletes, kívül-belül szép és jó, a múzeum nyomdáját is dicsérő kötet lett a végeredmény. Tagolása megegyezik a kiállításéval, annak nagy egységei és fö témái teremről teremre követhetők a lapokon, igaz, főleg a képek vezetnek bennünket. Nem leírásjelleggel kapcsolódnak a fejezetekhez, az enteriőrökhöz, vagy az akár csak vitrinnyi egységekhez. Eltek a lehetőséggel, hogy a kései megjelenés okán a legsikerültebb, vagy a leghangsúlyosabbnak ítélt enteriőröket is bemutassák, igaz, inkább csak képekben, semmint a rá utaló szövegekkel. A szerzők természetesen nem szakadtak el a kiállítástól; ahogy a kiállításban erőteljesebben és hangsúlyosabban jelenik meg a politika- és a kultúrtörténet, halványabb a társadalomrajz és az életmód, a kiállításvezető is ezt tükrözi, s talán még erőteljesebben. Ez utóbbiaknál a képes anyagra helyeződött a hangsúly, ugyanúgy, ahogy e témák a kiállításon mind a tárgyakban, mind pedig a jól rendezett enteriőrökben megfelelően reprezentáltak. Szinte nem esik szó azonban a népesség döntő hányadát adó parasztságról (nem mint néprajzi alanyról), történeti, gazdasági és politikai súlyáról, szerepéről, s ugyancsak halvány a század szinte pontosan első felében megerősödött (nem csak fővárosi) polgári réteg megfelelő élességü reprezentálása. A kiállítás látogatóinak szánt kötet - minden pozitívuma ellenére is - aránytalanul drága. Míg az első két kiállításvezető kötetet 980-980 forintért vásárolhatjuk meg, ezért - a kétségkívül „vastagabb és színesebb" vezetőért - 2800 forintot kérnek a múzeum boltjában. Tudjuk, a katalógusok, a kiállítás vezetők ára soha meg nem térül az azokat kiadó múzeumok számára. Általában nem is azért készülnek. Ilyen áron viszont nem kerül el azokhoz, akiknek szól, akik ebből is tanulhatnának, okulhatnának. Gyaníthatólag tíz év múlva szakmai konferenciazacskókban kapjuk majd meg, akkor már leértékelve, hasonlóan a szavatosságuk lejáratához közeli konzervekhez. Kár lenne érte.