Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

III. Kiállítások - Haider Edit: Karácsony ünnepén - A nápolyi betlehemek művészete. Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban

Karácsony ünnepén - A nápolyi betlehemek művészete Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 2007. november 30-2008. január 6. Haider Edit 2007 adventjétől vízkeresztig, a karácsonyi várakozás és a Megváltó Jézus születése ünnepének idején a Magyar Nemzeti Múzeum egy lélekemelőén szép kiállítással várta látogatóit az egyedülálló nápolyi betlehemek bemutatásával. A kiállítás középpontjában, a terem közepén lépcsőzetes emelvényen a Jézus születését bemutató betlehemi jelenet foglalt helyet Máriával, a kisdeddel, Szent Józseffel, az angyal, a pásztorok, a betlehemi állatok és a hódolatot megtestesítő három napkeleti bölcs társaságában. A nápolyi betlehemek érdekessége és jellemzője a dél itáliai lakosságot megelevenítő karakteres figurák, melyek az alsó szinten álltak. Szerepeltetésük kifejezte, hogy Jézus születése minden rendű és rangú ember öröme. A betlehem látványa után az ablakok elé kifeszített nagy, világos vásznak vonzották magukra a tekintetet, rajtuk a szárnyas angyalfigura felsejlő alakja előtt a Káldi Biblia szerinti Márk evangéliumából való betlehemi történet szövegét olvashattuk. Megérintve a Szentírás szavai által, a kiállítást körbejárva a kétnyelvű, fotókkal illusztrált tablók szövegéből a karácsonyi ünnepkör, a betlehemállítás történeti kialakulását ismerhették meg a látogatók. Kövessük a kiállítás tematikáját a feliratok és a képek nyomán. Jézus Krisztus születésének napját, a Nativitas Domini ünnepét 354 körül vezették be az egyházi évkörbe. A korábbi január 6-ai évkezdetről december 25-re, a Sol Invietus, a legyőzhetetlen Nap pogány ünnepére, a téli napfordulóra helyezték át, így december 25-e keresztényjelentéstartalmat nyert, Jézus, az örök Nap, az isteni fényforrás ünnepe lett. Ez időben nem csak a születés ideje, hanem Jézus, az istengyermek megtestesülésének helye is kitüntetett figyelmet kapott. Szent Ilona császárnő és fia, Nagy Konstantin a születés barlangja fölé templomot építtetett, ahol a jászolból megmaradt kis deszkadarabokat a betlehemi templomban ereklyeként tisztelték. A 640-es években az iszlám hódítás elől az ereklyéket Rómába, a ma Santa Maria Maggiore elnevezésű templomba menekítették. 1170ben kristályba és ezüstbe foglalták, majd 1800 körül a jászolban fekvő Jézust ábrázoló ereklyetartóba helyezték. (A felirat tablóját az ereklyetartó képe díszítette.) Az első betlehemeket a templomokban állították fel. Kőből faragott, nagyméretű figurákkal ábrázolt betlehemi jelenet a római Santa Maria Maggiore-templomban a toscanai Arnolfo de Cambio alkotása a 13. század végéről. Az időközben eltűnt Mária alakját a Kisjézussal a 16. században pótolták. A három királyok hódolatát ábrázoló szoborcsoport ma is látható. (A tablón a Santa Maria Maggiore-ban ma is látható betlehemi jelenet képe tekinthető meg.) A betlehemek történetében jelentős változást hozott Assisi Szent Ferenc újszerű elképzelése. 1223 karácsonyán a Greccio melletti barlangban felállított jászol mellett mondatott misét. A betlehemi környezet meghatotta az egyszerű híveket, maguk körül érezték Máriát, Józsefet és az átváltozott ostyában a Kisjézust vélték látni. Ez az új környezetben átérzett bensőséges áhítat teremtette meg olasz földön a hazai, helyi tájjal összekapcsolódó betlehemi misztériumot. Egyre gyakoribbá váltak az élő személyekkel, illetve bábukkal bemutatott misztériumjátékok, amelyek profán változatai a hazánkban is ismert és napjainkban is előadott betlehemes pásztorjátékokban élnek tovább. (A felirat alatt a greccio-i misét ábrázoló, Giotto által készített freskó részletét láthattuk Assisi Szent Ferenc felsőtemplomából 1297-1300.)