Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

III. Kiállítások - Haider Edit: Karácsony ünnepén - A nápolyi betlehemek művészete. Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban

A 15-16. században már az egész keresztény Európában is divattá vált a karácsonyi betlehemi szoborállítás szokása. Nem csak a templomokban, hanem az otthonokban is feltűntek a karácsonyi jászolkultusz figurái. A téma jelentős szerepet kapott a festészetben is. A 14-15. századi festményeken hol barlangban, hol istállóban, jászol mellett láthatjuk a szent családot és a három király hódolatát. A történeti Magyarország földjén járva csodálatos pompájában tekinthetjük meg például a kassai Szent Erzsébet-dómban az 1470-es években, a lőcsei Szent Jakab-templomban az 1510-es években készült szárnyas oltárokon a téma átszellemült, szimbólumokkal teli ábrázolását. A kiállításon - a Szépművészeti Múzeum kölcsönzése révén - itáliai mesterek 17-18. századi grafikáiban és festményeiben gyönyörködhettünk, amelyek Jézus születésének, köszöntésének ábrázolási hagyományát, ikonográfiái jellegzetességeit mutatták be. Nápolyban a betlehemállítás újszerű megoldásokat hozott. A szokásos betlehemi együttes mellett az egyszerű és előkelő nápolyi népesség is megjelenik. Ezeket a figurákat saját viseletük szerinti ruhákba öltöztették. A 16. század második felétől ismeretes olyan hercegi inventárium, amely több mint százalakos betlehemet említ. A legnagyobb változás akkor történt, amikor Pietro Ceraso, a neves szobrász a Santa Maria in Portico temploma számára készített betlehemi figurák fejét és többi testrészeit külön fából faragta meg. Ezáltal a figurák mozgathatóak és öltöztethetőek lettek. A nápolyi betlehemkészítés fellendülését elősegítette III. Bourbon Károly fényes udvartartása is. A király maga is részt vett a korszak érdeklődését is nagyban meghatározó mechanikai újítások bábukon való alkalmazásában, míg a királyné udvarhölgyeivel a bábukat öltöztette. A bábukhoz való kellékek a királyi manufaktúrákban készültek. A látványban is pompázatos betlehemek megjelentek a nemesség és az előkelőségek otthonaiban, de a kolostorok is elősegítették a betlehemkészítés népszerűsítését. A ma ismert sajátos nápolyi betlehemfigurák az 1730-as évekre nyerték el végső formájukat. Magasságuk 30-40 cm, a figurák fejét gyakran kiváló művészek terrakottából formálták, festették, égették ki. Az üvegpasztából készült szemek kifejezővé tették az amúgy is karakteres arcokat. A mozgatható és alakítható testet drót vázra tekert kócból formálták, míg a végtagokat fából faragták. Nagy hangsúlyt kaptak a hosszú ujjú, beszédes kezek. A nápolyi betlehemkészítés ötlettel teli, igazi művészetté lett. Nápolyban a ma is virágzó betlehemkészítő művész-iparosok, iparművészek, sajátos nápolyi népművészek készítik a modern betlehemek mellett a hagyományos, barokkos viseletbe öltöztetett betlehemi alakokat és kellékeket. Több fénykép mutatta be a nápolyi Museo de San Martino betlehemeit, valamint a kézművesek utcájában dolgozó mestereket, a kész és félkész betlehemi figurákat. A Magyar Nemzeti Múzeum 2001-ben vásárolt kilenc darabos 18. századi, nápolyi betlehemi együttese nem volt teljes. Hiányzott a Kisjézus és a két király alakja, továbbá a Kisjézust leheletükkel melengető két állat, az ökör és a szamár szimbolikus figurája. Ridovics Anna művészettörténész, a múzeum tudományos munkatársa, a kiállítás rendezője fáradságot nem kímélve magánúton kijutott Nápolyba, hogy ott a hiányzó figurákat megszerezze. A budapesti Olasz Kultúrintézet és Nápoly megye anyagi támogatásával végül sikerült három figurát vásárolni, amelyek így ajándékként kerültek a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. A város híres betlehemes utcáján, a Via San Gregorio Armenon működő Giuseppe Cesarini szobrász és restaurátor műhelyében készült 18. századi előkép után a két királyfigura és az állatok. A Kisjézus 19. századi nápolyi munka. A kiállítás többi betlehemi figuráját - Kresz Gézáné, a neves zongoraművésznő gyűjteményéből - a Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum kölcsönözte. Sipos Enikő, a Magyar Nemzeti Múzeum főrestaurátora a betlehemi figurák restaurálásáról írt cikkében megemlíti, hogy 1945 előtt a budapesti Jó Pásztor Leányai zárdának egy 120 darabból álló nápolyi betleheme volt, ami a háború során nagyrészt megsemmisült. A