Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Csobai Lászlóné: A magyarországi románok településtörténeti áttekintése és a Magyarországi Román Ortodox Egyház gyűjteménye

község első bírója a görögkeleti vallású román Parasca János volt. 1893-ban a csorvási görögkeleti vallású románok fiókegyházzá szerveződtek, majd 1900-ban felépítették ma is álló kápolnájukat.

31 A viszonylag kisszámú hívőt a békéscsabai görögkeleti lelkész látta el. A Bihar és Békés vármegyei románok által is lakott települések sorában két Csanád vármegyei település; Battonya és Magyarcsanád az amelynek településtörténete hasonlóképpen alakult. Mindkét településen a 18. század folyamán betelepült románok és szerbek közösen hozták létre görögkeleti egyházközségüket. Battonyán 1784-ben épült fel első, majd 1793-1797-ben a második,

32 szintén közös fatemplomuk, miután az első tűzvész áldozata lett. Magyarcsanádon már 1774-ben létezett az első, a románok és a szerbek által közösen épített templom, de már 1767-ben két lelkészük volt;

33 egy román és egy szerb. Majd a még szintén közösen épített második templomukat 1808-ban építették fel. A román ortodox egyház az egyházi autonómia kivívása (1868) után történt önálló érsekséggé alakulásával a battonyai görögkeleti románok különváltak a szerbektől, önálló egyházközséget alkotva. A szerbek kártalanítást fizettek a románoknak, amellyel azután 1869-ben elkezdték építeni új templomukat, amelyet 1872-ben fejeztek be. Magyarcsanádon ennek az ellenkezője történt, mivel 1878-ban a románok kártalanították a szerbeket, amelyből azután elkezdték felépíteni új templomukat. Battonyát a 18. században zömében szerbek telepítették, majd fokozatosan telepedtek be a románok és az 1800-as évektől a magyarok, akik azután a 19. század végére a lakosság többségét alkották, a szerbek és a románok száma viszont fokozatosan csökkent. Magyarcsanádon a 18 századi betelepülés folyamán a lakosság felét a szerbek, a másik felét pedig a románok alkották. A lakosság megoszlásának ez az aránya napjainkig megmaradt. A battonyai és a magyarcsanádi szerbek és románok által közösen létrehozott egyházközségek mellett Budán is létrejöttek a görögök, a macedorománok és a szerbek által közösen alapított görögkeleti egyházközségek. A 18. század folyamán letelepedett görög és macedoromán kereskedők csatlakoztak a már korábban letelepedett budai szerbekhez, felépítve együtt közös illír egyházukat, azonos vallásúak lévén. A közös egyházban a nem azonos nyelvük miatt, 1788-ban konfliktus támadt közöttük, amikor is a görögök és a macedorománok engedélyt kértek egyházuk szétválasztására. Az engedély elnyerése után 1791-ben új, önálló egyházközséget alkottak „Graeca-valachica comunitas Pestiensis" néven és felépítették új templomukat. Két lelkészt szentelnek fel, egy görögöt és egy macedorománt. A szertartás nyelveként elismerve a görögöt és a románt.

34 A görögök számának csökkenésével és a románok gyarapodásával újabb konfliktus támadt, most már a görögök és a románok között, mivel a görögök fokozatosan igyekeztek kiszorítani a románokat, megszüntetve a második, a román lelkészi státuszt. Ezek után a románok elhatározták az önálló román egyházközség létrehozást. Hosszas procedúra után a budai románok 1900-ban létrehozták önálló egyházközségüket és berendezték ma is létező és működő kápolnájukat.

35 A budai görögkeleti egyház köré tömörültek a román értelmiségiek és mindazok, akik a fővárosban tanultak és a román kultúrához kötődtek. 31 CSOBAI L. 1998. 32 CSOBAI L. 1995. 4-27. pp. 33 CSOBAI L. 2001. 108-116. pp. 34 MALIN, V. 1966. 257. p. 35 MISAROS, T. 68-78. pp.