Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Csobai Lászlóné: A magyarországi románok településtörténeti áttekintése és a Magyarországi Román Ortodox Egyház gyűjteménye

A történelmi Arad vármegyei települések közül Elek és Pusztaottlaka községeket kell kiemelnünk. Egyházaikat tekintve, hasonlóan későn jöttek létre. Elek községben az 1744. évi második német betelepítéssel szinte egy időben, görögkeleti vallású románok is kezdtek megtelepedni. Az első telepesek szegény jobbágyok, illetve zsellérek voltak, számuk fokozatosan növekedett, 1880-ban 1305 főt számláltak össze.

36 A román kisebbség viszonylag korai betelepedése ellenére önálló egyházuk csak 1934-ben jött létre, napjainkban is fenntartva görögkeleti kápolnájukat.

37 Elekkel szemben Pusztaottlaka egy későbbi, azaz másodlagos telepítési folyamat eredményeként jött létre. A 19. század végén, amikor is egy román vagyonos gazdálkodó, Rusu István, saját földjéből ingyen, mintegy 40 házhelyet biztosított az ott letelepedni szándékozó görögkeleti vallású románok számára, ezzel megvetette a mai falu alapját. A letelepülők számára iskolát és egyházat építtetett."

8 1912-ben mintegy 108 családot, azaz 474 főt számláltak össze. Rusu István 1913-ra saját költségein felépíttette a görögkeleti templomot, megalakult a falu önálló egyháza és egy állandó lelkész látta el a községet, amelynek parókiát is építtetett.'

9 Elek és Pusztaottlaka községekre egyaránt vonatkozik, hogy 1945 után magyarok, Elekre pedig szlovákok is költöztek. Mára már a románok a kisebbséget alkotják. A népszámlálás és a görögkeleti egyház által folyamatosan készített összeírások adatai szerint megállapítható, hogy a román anyanyelvű lakosság száma Trianonig folyamatosan növekedett és ugyanakkor számarányát is megtartotta az egyes községekben. Trianon után a két világháború közötti időszakban a magyarországi román nemzetiség megfogyatkozott létszámban, értelmiségi réteg nélkül maradt. A néhány itt maradt lelkész román görögkeleti parókiáit nem egyesíthette egy erősen szervezett püspökséggé. Felekezeti iskoláinak működését a legtöbb helyen szüneteltetni volt kénytelen az épületek állapota, illetve a tanerők hiánya miatt. 1920-tól a román ortodox egyház jelentősége csökkent, tevékenysége háttérbe szorult. A templomok, parókiák és az iskolák állapota, az anyagi támogatás hiánya egyre rosszabb állapotba hozta az egyházat. Ez az állapot egyáltalán nem javult 1945 után sem. Az épületek, a levéltárak és az értékes egyházi relikviák folyamatos pusztulásához vezetett. Az 1980-as évektől folyamatosan a Békés Megyei Múzeumi Szervezet, mint a magyarországi románok országos gyűjtőkörű bázis múzeuma szorgalmazta a román ortodox egyházaknál lévő levéltári és muzeális tárgyi anyagoknak a megfelelő körülmények között történő tárolását, megőrzését. A Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége, a Békés Megyei Múzeum Szervezet és a Román Ortodox Vikáriátusság összefogásával a 18 román ortodox templomban lévő iratok, szertartáskönyvek és szakrális tárgyak rossz állapota miatt 1989-ben elkezdődött ezeknek az anyagoknak az összegyűjtése. Természetesen az egyház vezetői, az egyes parókiák lelkészei és a hívek egyetértettek abban, hogy ezeknek az értékeknek a megmentése elengedhetetlenül szükséges, hiszen ezek a magyarországi románság történetére, művelődéstörténetére vonatkozó adatokat tartalmazó legfontosabb források. Miután ezek az anyagok az egyes egyházközségek tulajdonát képezik, a döntés meghozatala után elkezdődött az egyházi kincseknek a 18 parókiából való összegyűjtése a Román Ortodox Vikáriátusság gyulai székházába, ahol megfelelő raktározási körülményeket alakítottak ki a kápolna épületében. Az egyes parókiák anyaga továbbra is tulajdonukat képezik és csupán hosszú távú letétként találhatóak a ma már Román Ortodox Püspökségen. Két év alatt a 36 CSOBAI L. 2002. 191 -201. pp. 37 Uo. 191-201. pp. 38 CSOBAI L. 2000. 83-103. pp. 39 Uo. 83-103. pp.