Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Csobai Lászlóné: A magyarországi románok településtörténeti áttekintése és a Magyarországi Román Ortodox Egyház gyűjteménye

részt anyanyelvi másságából, másrész görögkeleti vallásából adódóan. A lakosság román anyanyelvét tekintve három egységes nyelvi szigetet alkotnak, egészen a 20. század közepéig. A tradicionális életformából adódó zártság is konzerválta az archaikus anyanyelvet, de azt nem fejlesztette tovább. Az életmódváltással fokozatosan felbomlott a falvak viszonylagos zártsága, és magával hozta a lakosság migrációját. Bedőn és Vekerden a falu lakossága részben elöregedett, és megfogyatkozott, anyanyelvi szempontból pedig asszimilálódott. Az eredetileg román anyanyelvű lakosság mára már szinte csak vallásához való ragaszkodásában maradt meg románnak. Méhkerék ezzel ellentétben még ma is a magyarországi románság egyetlen olyan nyelvi szigete, ahol az 1980-as tanácsi minősítés szerint a lakosság 96,4%-a román anyanyelvűnek vallotta magát.

19 Archaikus nyelvét megőrizte, mert az nem tartott lépést az életmódváltással, a társadalom általános mozgásával, az anyanemzet nyelvi kultúrájának fejlődésével. A 18. század elejétől a történelmi Békés vármegyében kevesebb a románok által is lakott település, de a 17. század második felétől az egyházi források már említik a görögkeleti vallású, román anyanyelvű lakosságot. Megtelepedésük a 17. század közepétől a 19. század végéig terjedő időszakra esik. Görögkeleti egyházuk alapítási évének kronologikus sorrendje szerint Gyula, Kétegyháza, Békés, Békéscsaba és Csorvás településeket vehetjük számba. Valamennyi településen a román anyanyelvű lakosság megmaradt eredeti görögkeleti vallásánál, egyházközségeik ma is a Magyarországi Román Ortodox Egyházhoz tartoznak, de a 20. század elejétől közöttük is kezdett tért hódítani a baptista szekta. A felsorolt települések kivétel nélkül vegyes lakosságú. Magyar-román, mint Békés és Csorvás, magyar-román-német, mint Gyula, szlovák-magyar-román, mint Békéscsaba és román-magyar, mint Kétegyháza. Ez utóbbi településen a betelepüléskor csak román anyanyelvű, görögkeleti vallásúak alkották a település népességét. A békési tájon legkorábban Gyulán telepedtek le görögkeleti vallású románok. Az egyházi források először 1651-ben tesznek arról említést, hogy Gyulán görögkeleti vallású románok élnek. Az eddig megjelent város, illetve megyetörténeti monográfiák általában kurtán-furcsán röviden, sok esetben csupán említés szintjén tárgyalják az egyes településeken élő román kisebbséget. Ennek következtében a békési táj román kisebbségére vonatkozóan az eddigi kutatás igen kevés tudományos munkát jelentetelt meg. Annyi bizonyos, hogy 1651-ben Sofronie Lippa és Gyula vára metropolitájának nevezi magát, és e forrás alapján a gyulai görögkeleti egyházközségnek ekkor már léteznie kellett.

20 A Magyar-Gyulán letelepedett román kisebbség 1721-ben a várral szemben, 1727-ben pedig a régi templom helyén téglából új templomot épített."

1 Gyula városa 1734-1857 között kettészakadt. A katolikus magyarok Magyar-Gyula néven önálló várost képeztek. MagyarGyulán nagyszámú román anyanyelvű is élt, és lakosairól a Nagyrománváros nevet kapta, de a magyar elöljáróság alá tartoztak. Német-Gyulán viszont a németek mellett kisebb számban voltak a román anyanyelvűek, akik a Kisrománvároson éltek és Német-Gyula nyugati részének egy szigetszerű pontjára telepített román lakosságból alakultak ki. Német elöljáróság alá tartoztak. Templomukat 1834-ben építették.

2 1790 után a református magyarok és a görögkeleti románok kérésére, számarányuknak megfelelően, a római katolikusok mellett 3-3 helyet kaptak az elöljáróságban. Német-Gyulán 19 Nemzetiségi Ismeretterjesztés, 1980. 7. p. 20SUCIU D. 1977.94. p. 21 MISAROS.T. 200. p. 22 SCHERER F. 1938. 267. p.