Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Csobai Lászlóné: A magyarországi románok településtörténeti áttekintése és a Magyarországi Román Ortodox Egyház gyűjteménye

A magyarországi románok településtörténeti áttekintése és a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteménye Csobai Lászlóné A magyarországi román nemzeti kisebbség az ország délkeleti sávjában él. A mai Békés, Hajdú-Bihar és Csongrád megyék településeinek román anyanyelvű lakosságát alkotja. A magyarországi románokról már a 13. századtól vannak adataink, azonban a mai Magyarország délkeleti részén található egyes községek és városok a 17. század második felétől, de zömében a 18. században, egy-két esetben a 19. században váltak románok által is lakott településekké. A román anyanyelvű lakosság esetében a 17. és a 18. században megkülönböztethetünk migráció útján történő, önkéntes betelepülést, valamint szervezett magánföldesúri telepítést. A forrásokból ismert a jobbágyok migrációja, akik a szabad földfoglalás és vallásuk szabad gyakorlása reményében elhagyták régi lakóhelyeiket, új otthont kerestek, sok esetben néhány száz kilométerre régi otthonuktól telepedtek meg, s találtak új otthonra, új hazára. A betelepülésnek egy másik formája, amikor a megyék új földbirtokosai a török uralom alatt elnéptelenedett részeket szervezett telepítések útján kívánták benépesíteni és így többek között a nagyobb haszon reményében román telepeseket is hívtak birtokukra. A románok betelepülésének, illetve betelepítésének két szakasza különböztethető meg; az úgynevezett elsődleges, illetve másodlagos telepítési folyamat. Az elsődleges betelepülési, folyamat elkezdődött a 17. század második felében és tartott az 1880-as évek végéig. Ebben az elsődleges betelepülési, illetve szervezett magánföldesúri betelepítési folyamatban jöttek létre a ma is legnagyobb román lélekszámmal bíró, vegyes lakosságú városok és községek. A román anyanyelvű betelepülők és betelepítettek kivétel nélkül görögkeleti vallásúak voltak. A másodlagos telepítési folyamatban egy román, vagy vegyes, magyar-román lakosságú település bocsátott ki rajokat és így egy teljesen új település keletkezett annak közelében. A román telepesek kultúrájuk legfőbb alkotóelemét, román anyanyelvüket hozták magukkal, amely egyben megkülönböztette őket a már itt élő lakosságtól. Különbözőségük egy másik fontos jegye görögkeleti vallásuk volt, éppen ezért szinte letelepedésükkel egy időben megalapították görögkeleti egyházukat. Egyházuk alapításának éve, majdnem egybeesik letelepedésük kezdetével. A görögkeleti egyház levéltárában megőrzött források alapján többé-kevésbé nyomon követhető a hazai románság település-, egyház- és művelődéstörténete. Az egyházközségek alapítása kronologikus sorrendben, vármegyénként, a következőképpen alakult. A 18. században Bihar vármegyében összesen tizenegy, románok által is lakott település számlálható össze: Bedö, Darvas, Körösszakáll, Körösszegapáti, Méhkerék, Mezőpeterd, Nagyléta, Pocsaj, Zsáka, Sarkadkeresztúr és Vekerd községek. Valamennyi településen a betelepülő, vagy betelepített román telepesek eredetileg görögkeleti vallásúak voltak, betelepülésük a 18. század első felére, illetve a század közepe tájára esik. A tizenegy Bihar megyei település közül az eddigi történetírás szerint Nagyléta és Körösszegapáti esetében beszélhetünk szervezett magánföldesúri telepítésről. Nagyléta földesura, báró Dietrichstein