Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

I. Tanulmányok - Huszár Zoltán: A Duna, mint nemzetközi vízi út

A nemzetközi folyókon a szabad hajózás elvét először az 1648. évi wesztfáliai békeszerződés mondta ki.

31 Ez az elv azonban még jó ideig csak papíron létezett. A preindusztriális korban a (határ)folyókra vonatkozó szerződéseknek nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget, azok egyszerű diplomáciai egyezséggel jöttek létre. Az ipari forradalom kiteljesedésének időszakában lett különösen fontos a nemzetközi folyami közlekedés és vízhasznosítás. A 18. században a nemzetgazdaság fiatal tudományágának jeles képviselője, Adam Smith A nemzetek gazdagsága (The Wealth of Nations) c. fő müvében, 1776-ban kifejtette azt a felfogását, hogy a több államot összekötő folyóknak milyen nagy szerepük van a kapcsolatok építésben a folyók felső folyásától egészen a tengerig. Az angol szerző példaként határozottan a Dunát említette, amelynek hajózása Bajorország, Ausztria és Magyarország számára nagy haszonnal járna, ha az egész Duna-szakasz a Fekete-tengerig egységes igazgatás alá kerülne." " A francia forradalom konventje 1792-ben az emberiség alapjogaiként deklarált szabadság, egyenlőség, testvériség elvei mellett említette a szabad közlekedés jogát és a szabad hajózást a nemzetközi folyókon.'

1

"

1 A dunai hajózás szabadságának kérdését a nemzetközi diplomácia szintjén először 1798ban a rastatti kongresszuson ( 1797—1799) a franciák vetették fel, különösebb következmények nélkül.

34 1779-ben a tescheni békében - amelyet Mária Terézia és II. Frigyes porosz uralkodó megbízottai kötöttek - a Habsburgok lemondtak Bajorországról, de rögzítették a Habsburg Birodalom és Bajorország között bilaterális szerződés formájában a Duna, az Inn és a Salzach folyó közös használatának körülményeit. A szerződést 1816-ban megújították.

35 Az 1814. évi párizsi szerződés nyomán - amely a Rajnára érvényesítette a szabad hajózás elvét - az 1815-ös bécsi kongresszus is foglalkozott a szabad folyamhajózás kérdéseivel. Eszerint a több államot határoló, vagy átszelő folyókon mindenki számára szabad a hajózás, a hajózható ponttól a torkolatig és vissza. A kereskedelem sem tiltható meg, ha a hajózók betartják az aktuális folyamrendészeti szabályokat. A kongresszus záróokmánya a szabad folyamhajózást kimondva, meghatározta a parti államok jogait és kötelességeit, amelyeket több folyóra alkalmaztak is, de a dokumentum a Dunát nem említette.

36 A bécsi kongresszus elvi határozatai a 19. század első évtizedeiben a német területek folyói esetében az érintett parti államok egymás közötti szerződéseiben öltöttek testet. így pl. a Rajna, az Odera, az Elba folyamhajózására a gyorsan változó gazdasági körülmények kényszerítették ki a konkrét szerződések megkötését. A nemzetközi folyamhajózás ügyében 1821-ben az Elba folyóról példaértékű szabadhajózási egyezmény született. Az „Elbeschiffahrtsacte" szerint a folyón Melniktől a tengerig szabad a hajózás, minden rendkívüli adószedés megszüntetendő és kizárólag a hajók és áruk után szedhető mérsékelt vám. A vámszedés jogával rendelkező helyek számát 35-ről 13-ra szállították le. A következő évtizedekben tovább könnyítették az elbai hajózás adminisztratív és technikai körülményeit,

37 amit teljes mértékben a német egység létrejötte oldott meg. Az „Elbeschiffahrtsacte", ill. annak később többször korszerűsített változata a Duna nemzetközi vízi úttá alakításában fontos, precedensértékű dokumentum lett. 8 31 HARASZTI Gy.-HERCZEG G.-NAGY K. 1983. 137. p. 32 STRASS ER, H. 1994. 133. p. 33 STRASSER, H. 1994. 134. p. 34 A Pallas Nagy Lexikona V. k. 1893. 595. p., Révai Nagy Lexikona VI. k., Meyers 1982. Band 2. 64. p. 35 A Pallas Nagy Lexikona V. k. 1893. 595. p., Magyarország történeti kronológiája II. k. 1982. 590. p. 36 PALOTÁS E. 1984. 9-10. pp. 37 A Pallas Nagy Lexikona V. k. 1893. 833. p. 38 PALOTÁS E. 1984. 25. p.