Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Gál Vilmos: Ki a magyar? - Tudós magyarok identitástudata
Összegzés Amint az a fentebb ismertetett rendhagyó tudós-életrajzokból kitűnik, az általam felsorolt vezérlő elvek szerint is csupán hellyel-közzel kaphatunk (nem teljesen) egzakt választ arra a kérdésre, hogy mely tudósainkat tarthatjuk valóban magyar származásúnak. A magyar identitás kérdésének eldöntése talán egyszerűbb. A magyar anyanyelvű, magyar származására büszke, magyar iskolákat járt, a valamennyi időt még idehaza is dolgozó tudósok vannak többségben, igaz munkásságuk jelentős része majd mindegyiküket a külföldhöz köti. Még a német származású, ám magyarországi születésű, magyar anyanyelvű oktatásban részesült Lénárd Fülöp esetében is - minden egyediségénél fogva - jól dokumentálható a magyar kultúra hatása a tudós életvezetésére nézve. Bárány Róbert és Zsigmondy Richard esetében nyilvánvaló, hogy ök csak nagyon kis mértékben érintettek a nyelv, az iskola, valamint a magyar kultúra hatása által, kétségkívüli magyar származásukat kivéve. Azonban a századforduló környékén született nagy generáció magyar származású zsidó tagjai (Békésy György, Neumann János, Gábor Dénes, Wigner Jenő és Teller Ede) esetében az általam felsorolt feltételek mindegyike jobbára teljesül, s maguk az érintettek megnyilvánulásai is alátámasztják azt a nézetemet, hogy ők mindannyian méltán sorolhatók a magyar identitással bíró tudósok közé. Kármán Tódor, Szilárd Leó és Hevesy György is közéjük tartoznak természetesen, ám ők a felsorolt feltételek közül az utolsót nem teljesítik: ők maguk, miután e kérdést nem tartották fontosnak, fennmaradt megnyilvánulásaikban nem erősítették meg magyar identitásukat, illetve kötődésüket a magyar kultúrához, iskoláikhoz. Minden okoskodást félretéve kijelenthetjük végezetül: a dolgozatban szereplő majd minden személyiség igen erős magyar kapcsolattal, magyar gyökerekkel bír, így méltán lehetünk büszkék tudományos munkásságukra, hiszen - ha igen eltérő mértékben is - valamilyen szinten a magyar oktatásra és a magyar tudomány eredményeire támaszkodva váltak sikeressé, világhírűvé. A magyar származású tudós-zsenik és gimnáziumaik Budapest. Fasori Evangélikus Főgimnázium: 4 fő (Wigner, Neumann. Harsányi. Oláh) 1912-1946 Budapest, Marko utcai Föreálgimnázium: 2 fő (Gábor, Szilárd) 1908-1918 Budapest. Egyetemi Gyakorlógimnázium: 2 fő (Kármán Tódor, Teller) 1891-1926 Budapest, Lőnyai utcai Református főgimnázium: 1 iö (Szent-Györgyi) 1903-191 1 Budapest, Piarista Gimnázium: 1 fő (Hevesy György) 1895-1903 Budapest, Werbőczy (Állami Fő)gimnázium: 1 fő (Békésy) 1910-1 1 Pozsony. Föreáltanoda: 1 fö (Lénárd) 1872-1880 Debrecen, Református Főgimnázium: 1 fö (Bay Zoltán) 1910-1918 Székesfehérvár, Cisztercita Gimnázium: 1 fö (Lánczos Kornél) 1903-1911 Bécs, 2 fö (Zsigmondy, Bárány) IRODALOM CZEIZEL Endre 2002. Tudósok - Gének - Dilemmák. A magyar származású Nobel-díjasok családfaelemzése. Bp. 181-182. pp. CZEIZEL Endre 2006. Tudósok - Gének - Tanulságok. A magyar természettudós géniuszok családfaelemzése. Bp. DOBOS Krisztina-GAZDA István-KOVÁCS László 2002. A fasori csoda. Bp.
