Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Megyeri Anna: Egy olasz építési vállalkozó família Zala megyében, a dualizmus idején

10. kép A Morandini család és barátai a szőlőhegyen. Morandini Tamás felvétele, 1910 körül. Üveglemezről készült mai másolat, 13*18 cm. Göcseji Múzeum 2004. 4. 38. e cég tulajdonába jegyezték át a Morandini-ház telkét is, amit majd csak az építész halála, 1921 után jegyeztek vissza özvegye nevére. 1913-ban alkalmazottként vett részt a szombathelyi egyházmegyei építész, Metzner József tervezte „Katolikus ház" építési munkálataiban, s az 1915-ben a város határában felépült, szomorú emlékű, pózvai hadifogolytábor építésében és tervezésében is. A háború második évében népfelkelőként bevonultatták, s szülei hazájában, Assiago mellett kezdte írni háborús élményeit megörökítő naplóját. A napló első részében kisebbnagyobb építési megbízásokról írt feljegyzések, rajzvázlatok is találhatók. A fronton zajló munkát fáradságosnak, néha értelmetlennek tartotta az öreg katona, de beszámolt az építőalakulat mindennapjairól. Morandini Tamás tudott és szeretett is fényképezni, hiszen a főiskolán egyik tantárgya a fényképezés volt, így a fronton is készített néhány fotográfiát. Hazatérte után kisebb-nagyobb munkákat önállóan is vállalt, egyik utolsóként tervezett épülete a Zalaszentivánon 1923-ban felépült neogótikus katolikus templom volt. Hirtelen érte a halál, felesége éppen a Tormay Cecilt fogadó bizottsággal tartózkodott az állomáson. Nagy tisztelettel, szeretettel búcsúztatták a magyarrá lett, ám legszívesebben németül fogalmazó olasz férfit, akit özvegye és négy felnőtt gyermeke gyászolt. Emlékét ma három élő unokája - Brüsszelben Morandini Tamás, Szombathelyen dr. Izsák János, Zalaegerszegen dr. Schlemmer Tamás -, valamint déd- és ükunokái, a Göcseji Múzeumba került gazdag emlékanyag, s az egykori városháza falára helyezett emléktábla őrzi.