Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Megyeri Anna: Egy olasz építési vállalkozó família Zala megyében, a dualizmus idején
szerénység volt, mely minden tettükben megnyilvánult és mely személyüket rokonszenvessé tette." 15 Feltehetően gyermekeit sorra elvesztő bátyja hívására lett újfent otthona Csáktornya, ahol a xaipei téglagyár második üzemének vezetése várt rá. Egy németül írt, a család birtokában lévő meghívólevél szerint rokonait házavatóra invitálta Csáktornyára 1907 júliusában. A meghívott öt házaspár között volt Morandini Tamás és neje, a szintén olasz származású kanizsai Raffaelli házaspár, Morandini Valentin junior, azaz saját gyermeke, Bálint, aki 1902-ben végzett a budapesti műegyetemen építészként. A fiatalembert diplomája megszerzése után kiváló tanulmányi eredményének köszönhetően ösztöndíjjal németországi tanulmányútra küldték. 16 Rövid ideig édesapja mellett dolgozott, majd Varasdon (Varazdin, Horvátország) telepedett le. 1910-ben tervezte, s 1912-ig felépítette a csáktornyai városi kincstári postaépületet, a bécsi szecesszió modorában pedig lakóházát. 1910-1 l-ben emeletráépítéssel bővítette a nagykanizsai pályaudvari postaépületet. 1909 körül Varasdra került az olasz munkatársak közül Missoni Bernardino is, aki Morandini Tamás vállalkozásában dolgozott Zalaegerszegen, s ott aktívan részt vett a munkások szervezkedésében a 20. század elején. Morandini Tamást (1869-1921) elemi iskolái elvégzése után 1888 és 1886 között egy kiváló állami középiskolában taníttatták szülei. A grazi Staats-Gewerbeschule egy építészeti tantárgyakat is tanító szakiskola volt, melynek elvégzése után kőmüveslegényként szabadult fel. További ambícióit igazolják iskolai szakrajzai, melyek csodás módon a készülő kötet tervezésekor, 2006-ban kerültek a múzeum birtokába. 17 A „Zeichnungen von Thomas Morandini" címmel jelölt, kanizsai könyvkötővel beköttetett súlyos album mind a 135 lapján szerepel az iskola címkéje a felügyelő tanár kézjegyével, csupán négy lap jelöletlen. 1883 és 1888 között készült rajzokat kötöttek bele, tehát már az iskolában tovább képezte magát, feltehetően a mai technikusi képzésnek megfelelő szinten. Az albummal együtt kerültek a múzeum birtokába egy Bécsben megjelent, a kor jeles kortárs építészeinek épületterveit bemutató kötet lapjai. 18 A szőke, 24 éves, égszínkék szemű fiatalember 1889-ben kapta meg útlevelét, mellyel Zürichbe utazott, ahol az akkor már hírneves Politechnikum hallgatójaként építészeti tanulmányokat folytatott 1889 októbere és 1893 márciusa között. Svájcban nemcsak a város kulturális atmoszférája, a főiskola színvonalas oktatói gárdája, hanem tanulótársai is nagy hatással lehettek rá. Hagyatékában fellelhető egy 1903-ban kiadott vékonyka, Brunelleschi és Alberti című kötet, melyet dr. Ncuschlossz Kornél neves építesz, egykori főiskolai társa ajánlott számára. A főiskola befejezése után Nagykanizsára ment nagybátyjához, akinek munkatársa lett. Zalaegerszegen, a megyeszékhelyen is több, már említett nagyobb építkezést (1894: Arany Bárány, 1898: Városháza) vezettek közösen. 1895-ben Zalaegerszegre költözött, a Morandini Román és Tamás cég beltagjaként reklámozta cégét. Vállalkozóként tervezést, szakvéleményezést, építőmesterként kivitelezést vállalt. 1895. július 4-én a „kereskedelemügyi m. k. miniszter leiratában a „kőműves-kőfaragó és ácsmesteri képzettség megvizsgálására" létrehozott bizottság tagjává nevezte ki. így építőmesteri címét is megerősítették. Magyarországon a céhek megszűntét (1872) követőn csak az 1884-ben létrehozott ipartörvény szabályozta az építők jogosultságát az építőmesteri intézmény felállításával. Építőmesteri vizsga letételére kötelezték az okleveles építészeket, mérnököket is, ha nem csak tervezéssel, hanem kivitelezéssel is foglalkoztak. A vizsgabizottságban neves közéleti személyiségek 15 Zala, 1907. április 16. 2. p. 16 Zala, 1902. július 13. 3. p. 17 Göcseji Múzeum történeti gyűjteménye: 2006. 30, 1. 55,5x40,7 cm 18 Göcseji Múzeum történeti gyűjteménye: 2006. 30. 3. 1-41. Táblák C.Von Lützow és L.Tischler „Wiener Neubauten" címmel Bécsben 1876-1891 között kiadott három kötetes műből.
