Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Megyeri Anna: Egy olasz építési vállalkozó família Zala megyében, a dualizmus idején

óvó egyesület céljaira 50 forintot adományozott. Az irodalmi cs művészeti kör 1895. március 23-án rendezett, a zenealap javára tartott estélyen zenekari tagként szerepelt.

7 A helyi tűzoltó egyesület egyik főtisztviselőjévé választották, ő építette fel a tűzoltó laktanya tornyát is. Az 1918-ban írt végrendeletének tételei között nemcsak népes családjának tagjai, hanem társadalmi egyesületek is szerepeltek. Kortársai és az utókor megbecsülését a városháza falán emléktábla és a róla elnevezett utca is jelzi. Öccse, Román (1851-1922), először Bálint testvére mellett Csáktornyán, majd 1877-től Nagykanizsán talált megélhetést, ott is telepedett le. Első jelentős munkája Bálint alkalmazottjaként a nagykanizsai kaszinó építkezésének felügyelete volt. A rangos épületet Ludwig Schöne tervezte. Ugyanebben az évben megvásárolta a Csengén utca 33-as számú telket, melynek udvarán házat építtet munkásai számára. Újságcikkek beszámolói szólnak arról, hogy a vállalkozó olasz munkásokkal dolgoztatott, ez a tény később feszültségre adott okot az építőmunkások és a konkurenciától tartó vállalkozók körében. Ehhez járult hozzá az általa diktált munkatempó, miszerint alkalmazottait szó szerint látástól vakulásig, azaz hajnali 5-től, este 7-ig dolgoztatta. Nevéhez fűződik több jelentős épület kivitelezése, s néhány tervezése is. O építette Zalaegerszegen a bíróság új épületszárnyát, a kisvárosi igények számára kissé túlméretezett Arany Bárány

8 szállót 1894-ben, a nagykanizsai evangélikus templomot 1890-ben, 1887ben saját tervezése a gyékényesi neogótikus evangélikus templom, 1898-ban a balatonszemesi Vajdits Alajos megrendelésére készült villa, az ún. Bagolyvár, e romantikus épülettípus egyik szép példája.

9 Ebben az évben a zalaegerszegi városháza áttervezésében-építésében is részt vett Tamás unokaöccsévcl 1898-ban. A Zala megyei cégbíróság bejegyzése szerint 1895. április 1. és 1900. május 17. között működött közös cégük.

10 A vállalkozás virult, ezt bizonyítja, hogy Román 1899-ben már a vármegye legtöbb adót fizető polgárai közé tartozott.

11 A nagykanizsai tűzoltó egyesület tagjai között is ott találjuk. 1904 nyarán építtette vele a Tárházak Rt. negyedik raktárát, melyet szeptemberre kellett befejeznie.

12 A Tárházak részvénytársaság a kanizsai kereskedők és pénzintézetek kezdeményezésére jött létre, hogy a városon átáramló hatalmas mennyiségű árut: gabonát, faanyagot, bort stb. megfelelő módon tárolni, szükség esetén tisztítani, feldolgozni lehessen. E raktárak egymás után álltak a város és a vasútállomás között. 1904-ben újabb nagyszabású építési feladatot sikerült elnyernie; Alsólendván (Lendava, Szlovénia) a járásbíróság székházának kivitelezését. A nemes egyszerűségű, eklektikus épület, mint ahogy az előterében a tervező és kivitelező nevét egyaránt megörökítő fekete márványtábla hirdeti, Jablonszky Ferenc terve szerint készült.

13 Elköltözésének évében, 1907-ben épült fel az építkezés során sokat vitatott dohányraktár épülete a város központjában, az Erzsébet téren,

14 valamint egy bérház a romos hercegi viskó helyén, a városházával szemközt, melynek szecessziós reklámtábláját Bécsből hozatták. Költözésükkor így írt róla a helyi újság: Morandini Román [...] „Kanizsa legjelentékenyebb építészeti vállalkozója volt. Morandini távozása nemcsak a helyi ipar és kereskedelem részére jelent érezhető veszteséget, hanem veszteség ez a társadalmunkra is, mert Morandiniék minden közhasznú intézménynek lelkes pártfogói voltak, a családi házban pedig igazi magyaros vendégszeretet honolt. Legfőbb erénye a távozó családnak azon 7 Zala, 1895. március 28. 2-3. pp. 8 Tervezői Györgyi Dénes és Zuschmann János 9 Szemes. 1990. 10 Zala Megyei Levéltár (a továbbiakban: ZML), Cégbíróság: Cégjegyzék száma: N.T. I. 220 IX.4/1895. 11 Zalamegye, 1899. október 15., 1902. október 19. 3. p. 12 Zala, 1904. július 24. 4. p. 13 Erre a tényre az Alsólendván élő Varga Sándor helytörténeti kutató hívta fel a figyelmet, köszönet érte. 14 KUNICSZs. 2003.