Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Keppel Csilla: A körmendi Grünbaum család háromgenerációs orvosi pályája
A 19. század eleji Körmenden évente már 11 országos vásárt tarthattak, a piactéren boltok működtek. A közszükségleti cikkeket, mint pl. a posztót, vásznat és fűszereket a 17-18. század fordulóján megtelepedett zsidó kereskedők árulták. A városban négy felekezeti iskola gondoskodott az alapfokú oktatásról, a katolikus, a két protestáns és a zsidó hitközség iskolái. 2 A városka értelmiségi lakosságát az orvos, gyógyszerész, az uradalmi ügyvéd, papok és tanítók alkották. Grünbaum Náthán (18057-1869) A Grünbaum család elsőgenerációs orvoslással foglalkozó tagja, Náthán, a zsidó német kereskedő telepesek gyermekei/unokái közül elsőként váltott szakmát és lett seborvossá. Náthán családjából Samu nevű fia őrizte meg a megszerzett szakmai tudást és követte édesapját az orvoslásban, míg a testvérek továbbra is a kereskedelemből éltek. A vaskereskedő Grünbaumok polgári háza Körmenden ma is ismert. 1840-ben megjelent Bugát Pál Magyarország orvosairól készült névjegyzéke, amely az 1839-es év adatait dolgozza fel. Eszerint Körmenden Bakos Mihály orvos-doktor uradalmi orvosként valamint Heith Nándor, Grünbaum Nátán és Stadler Márton polgári seborvosként működtek, akik magángyakorlatuk mellett a vármegye utasításainak megfelelően is eljártak. 1827-től a városban élő Simon János 1834-től 1840-ig volt Körmend egészségügyének az élén, amikor elköltözött, tisztségét Grünbaum Náthán vette át és látta el 1869-ig, majdnem harminc éven át. Kaproczay Károly szerint Körmend egészségügye ebben a korszakban lemaradt, és valahol az 1830-as évek színvonalán rekedt meg egészen a kiegyezés évtizedéig. 3 A városias központtal, takarékpénztárral és ipari-mezőgazdasági feldolgozóval rendelkező, 1832-től járási székhelyként működő Körmend egészségügyi lemaradásáról nem az itt működő sebészek, orvosok és bábák tehettek. Sokkal inkább az egészségügy általános helyzetét alapjaiban befolyásoló állami közegészségügyi irányítás hiánya. Az egyes rendelkezések végrehajtása a vármegyétől függött. A lényeges változáshoz állami beavatkozásra volt szükség, ami csak a közegészségügyi törvény megalkotásával történt meg a kiegyezés után. Ebben a korszakban tevékenykedett tehát dr. Grünbaum Náthán seborvos, akinek már komoly szakmai tapasztalatai voltak megválasztásakor, 1840-ben. A seborvosok - az egyetem sebészi tanfolyamát elvégzett polgári sebészek - a körorvosi munkát látták el legjobb tudásuk szerint. Sok kiemelkedő elméleti és gyakorlati tudással rendelkező szakember volt köztük, de a sebészi képesítés ekkor már korszerűtlennek és idejétmúltnak minősült. A Smidt Múzeum orvostörténeti forrásgyűjteményében fennmaradt 1856-ból egy hitelesített oklevélmásolat. 4 A német nyelven íródott oklevelet Körmend város magisztrátusa adta ki elismerő bizonyítványul a sebész Grünbaum orvosi tevékenységére nézve. Ebből megtudjuk, hogy a seborvos, hercegi uradalmi működése alatt minden szegényt díjtalanul kezelt. Önfeláldozón tevékenykedett az 1830. évi kolera idején és 1848/49-ben a Habsburg-házhoz hűen kezelte a császári katonákat. Minthogy a fent nevezett uradalmi orvos állandóan igaz emberbarátként, a legcsekélyebb önérdek nélkül ténykedett, a magisztrátus örömmel érezte magát indíttatva, hogy ezt a jól megérdemelt bizonyítványt kiállítsa számára. (1856. május 14.) 5 A kir. Közjegyző által hitelesített oklevélmásolat alján az szerepel, hogy a máso2 KONDICSNÉ DR. KOVÁCS É. 2004. 7-8. pp. 3 KAPRONCZAY K.-REMETEI FILEP F. 1983. 29. p. 4 Körmend Magisztrátusának oklevélmásolata, 1856, Lsz.: ST. 2007. 1. 5 A bizonyítványt aláírta Joseph Papp s.k. Magistrats-Rath Subst, Stadt-Richter, majd Horváth Emrich s.k. Magistrat-Rath, valamint Magistrat-Rath Franz Gabler s.k. és végül Stadtnotar P.H.
