Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Ács Anna: Jókai és a nemzetiségek

Jókai e regényével át is léptünk müvei világába, mert előszeretettel szerepeltette munkáiban a hazai nemzetiségek: a németek, szlovákok, románok, görögök, szerbek, zsidók és cigányok képviselőit. 3 Fábri Anna irodalomtörténész 21 német származású hőst számlált a Jókai regényekben, ők alkotják nála a legnépesebb nemzetiségi csoportot. A nem Magyarországon honos, idehelyezett vagy érdekeltségük miatt hazánkhoz kötődő németek általában negatív figurákként ábrázolja, mint pl. Kaulmann Félixet, a bécsi bankárt, míg a magyarországi németeket többnyire előnyös színben tünteti fel, mint pl. Fromm papát, a pozsonyi pékmestert. Magyarrá asszimilálódott német hőse a vallottan Haynauról is mintázott Ankerschmidt lovag, a volt osztrák generális, az új földesúr, aki végül maga korteskedik legjobban új barátja, Garanvölgyi mellett. Jókai a magyarországi szlovákokat általában törekvő és tehetséges embereknek tartja, így jellemzi őket az „Akik kétszer halnak meg" című, 1881-ben megjelent regényében: „Csodálatos egy népfaj ez, amihez foghatót nem találni ebben az országban. Szegényebb és szaporább, minthogy megélhessen az istenadta földből: kénytelen szétvándorolni a széles világba. De nem koldulni jár, mint a dervis; nem szolgálatba állni, mint a helvéta, hanem dolgozni, kereskedni. /.../ Beszélni sem tudnak magyarul, hanem érezni a haza szerelmét, azt nagyon jól tudják, s vérzeni is tudnak érte. Még többet is: tűrni és dolgozni is tudnak érte."

26 Jókai hét szlovák szereplője közül három negatív figura. Bodza Tamás, a „Szomorú napok" szereplője, aki tanulóévei alatt Pozsonyban, ahol az ipar német, az uraság magyar, a szegénység szláv, s ahol a szegénység gyűlöli mindkettőt, keserű gyűlölettel szítta tele a lelkét minden iránt, ami magyar, egyenesen fanatikus nacionalista. Ábrázolása pamfletszerű, ám Jókai kifejti, hogy a nemzetiségi eredettel többnyire szükségszerűen összekapcsolódik az előnytelen szociális helyzet, ami konfliktushelyzeteket teremt és szinte elkerülhetetlenné teszi a teljes szembenállást. Jókai pánszlávizmusról kialakított véleményét egyértelműen tükrözi az 1878-ban kiadott „Az életből ellesve" című elbeszéléskötetében megjelent „A pánszlávok földjén - rejtelmes história" című novellája: „Nevethetnék rajta! Ha valami kényeskedöbb érzés nem sajogna bennem annál a gondolatnál, hogy a mi felvidéki tótjaink között pánszlávokat akarnak találni. Azok a tótok, akik a Rákóczi-szabadságharcban a végső órákig kitartó hívei voltak a magyar ügynek, akik a '48-as szabadságharcban magukra hagyottan szétkergették a magyar ellen alakult szabad csapatokat, akiknek fiai legjobb katonái voltak a magyar hadseregnek: ezek a jámbor kaszások, akik minden évben lejönnek a magyar Alföldre, részt venni a munkában, azon az áldott földön, amely nem az övék. Akik otthon a maguk görbe, de regényes országában fát vágnak, deszkát, zsindelyt fürészelnek, hasogatnak, tutajon hordják mihozzánk; akik lemennek a bányákba követ törni, ércet kutatni; akik bevándorolják a fél világot szövött gyolcsvásznukkal, gyógyfüvekkel, egérfogó kalitkákkal...hogy ezek mind azt a gondolatot hordanák a széles tüszőjük alatt, hogy ők Magyarországon az államrendet felforgassák, Szvatopluk trónját újra felállítsák, Budapestet elfoglalják, s elnevezzék Carográdnak, hogy a muszka cárral konspiráljanak. Tudom én azt jól, hogy vannak elégedetlen emberek a tótok között is éppen úgy, mint vannak a magyarok közt. Sok ember van, aki azért üti a mellét, a nemzetiségére vonatkozva, mert különben észre sem vennék, hogy a világon van. Csakhogy ez nem eszme, hanem csak „szusz". /.../ De hol a tábor? Hisz a felvidéki tót nép még csak egy pánszláv képviselőt sem küld fel a magyar országgyűlésre. /.../ Hogy pánszlávok vannak, azt elhiszem, hogy gyakorlati sikert nem érnek el, arról bizonyos vagyok. A pánszlávizmus a tót felvidéken olyan baj, aminek a kigyógyítására nem kell mindjárt a ferrum sesquichlorumot használni, mikor orvoslására elég a rumfordleves is."

27 25 Erről részletesen FÁBRI A. 1991. 86-91. pp. 26 JÓKAI M. 1966. 11-12. pp. 27 JMMGYD 2004. Szélcsend alatt. Az életből ellesve.s.a.r. Majtényi Zoltán és Várnai Teréz. 127-132. pp.