Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Ács Anna: Jókai és a nemzetiségek
ellenfél szerint Jókai tehetségét aprópénzre váltó műkedvelő író-politikus volt, aki parlamenti beszédeiben inkább költőként, mintsem gyakorlati politikusként nyilvánult meg. Gyulai ellenében a Jókai politikai beszédeit két kötetbe gyűjtő és közzétevő Takáts Sándor történész véleménye a mérvadó. Takáts nem tartotta államférfinak Jókait. Tudjuk, ő nem is törekedett erre, politikai szereplése önzetlen volt, a nemzete iránti felelősségérzetén alapult, komoly haszna, másokkal ellentétben, sohasem származott a képviselősködésből. A neves történész jól képzett és a maga posztján helytálló politikusnak és hatásos szónoknak minősítette Jókait. 15 Sőtér István a politikus Jókairól értekezve kiemeli tiszta, türelmes humanizmusát, mely némelyik beszédében valósággal világnézeti vallomásként hatott. 16 Most csupán az 1882. január 20-án elhangzott képviselőházi felszólalásából idézek, amely európai vonatkozásaiban taglalta a nemzetiségi ügyet. Mélységes humanizmusát, általános békevágyát felcsillantó beszéde az azévi állami költségvetés általános tárgyalása során hangzott fel, a jegyzőkönyv tanúsága szerint közbeszólásokkal tarkítva, de élénk tetszést, helyeslést aratva. A lezáró rész így szólt: „Uraim, míg Magyarországon rá nem térnek azon magasztos gondolatra, hogy az embernek az emberrel jó együttélésben és honfiúi barátságban kell lennie, akármilyen nyelven beszél is az; hogy a magáét kultiválni, másét pedig nem gyűlölni, ez a hazafias kötelesség; míg rá nem térünk arra, hogy mi, kiket törvény kötelez rá, hogy békét tartsunk a nemzetiségek közt és egymás közt, adjunk példát a magunk érdekében ez egyetértés helyreállítására: addig minekünk nagyon nehéz tanácsokat osztogatni Európának, hogy szüntesse meg a nemzetiségi gyűlöletet oly népek között, amelyek nincsenek egymás iránt kötelezve semmiféle barátságra." 17 Ugyanebben az évben, 1882-ben vezércikket írt Istóczy Győző országgyűlési képviselő antiszemita izgatása ellen, ám írása nem csupán a zsidókról, a zsidókért szól. Jókai kifejti, hogy a nemzetiségek elleni izgatások, hol a szászok, hol a német kereskedők, hol pedig a szerbek ellen folynak, legújabban pedig a zsidókat támadják. A politikus író szerint mindez azzal függ össze, hogy a kereskedők egy része uzsorából él, de ezért nem a nemzetiségeket kell felelősségre vonni, hanem az uzsorát kell mindenki számára megtiltani. Adjanak munkát, biztosítsanak megélhetést, prédikáljanak mértékletességet, állítsanak fel segélypénztárakat és meg fog szűnni az antiszemita izgatás - állította Jókai. Valamiféle ellenük hozandó jogfosztó törvény előterjesztésével kapcsolatban kategorikusan kijelentette: „Azt ne várja senki a magyar politikai pártok egyikétől sem, hogy külön törvényeket alkosson egyes fajok és felekezetek számára, hogy a haza polgárainak egy részét megfossza a hazától való jogától." 18 Jókai még a nyelvi sovinizmust, a magyar nyelv ráeröszakolását a nem magyar ajkúakra is elítélte, a nyelvkérdésben az erő mutogatását mindig az erőtlenség tanújelének tartotta. Fried István irodalomtörténész megállapítása szerint Jókait éppen a szabadságeszme késztette arra, hogy szembenézzen a nemzetiségi kérdéssel, valamint a felvilágosodástól örökölt emberbarát vagy hazafi dilemmával, s így valójában az európai liberalizmus állam- és nemzetiségeszméjét képviselte és képviseltette, vagy inkább fontolgattatta művei hőseivel. 19 Az irodalom missziójáról vallva fontosnak tartotta a „velünk egy hússá, de nem egy lélekké vált nemzetiségeink" közös, egymást buzdító útját, a nemzetiségi irodalmakkal való jó kapcsolatok kiépítését. 20 Már az 1870. március 2-i nagy tetszést aratott képviselőházi felszólalásában sürgette a nemzetiségi kulturális egyesületek támogatását. Gondosan felépített 15 FÁBRI A. 1998. 14-17. pp. 16 SŐTÉR I. 1941. 314. p. 17 JMPB II. 194-196. pp. 18 LENGYEL D. 1970. 149. p. 19 FRIED I. 2005. 25. p. 20 JMÖM CIB IV. 421. p.
