Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Tóth G. Péter: Szemfényvesztő idegenek a 17-18. századi Magyarországon
fiatalember Miikó Marci ellen. A sírásásból és kapás munkából élő Marci maga köré macskákat gyűjtött és azt állította, segítségükkel felismeri a gonosz asszonyokat, tizenegyet meg is nevezett Nagybányáról és környékéről. Állította, hogy macskáival három országot jár be egy éjszaka alatt. Azt is mondta dicsekvésképpen, hogy hét esztendeig tanulta az írás mesterségét és ezáltal képes megvédeni a várost, ha meghalna és megégetnék, akkor pedig a „falu bikáját" égetnék meg. Marci elveszett és elrejtett kincset is keresett körömbenézéssel és sírfelásással. A beszédes nevü, macska- és tejkedvelő (Milkó) cigányember vallomása alapján a következő években a boszorkányperek egész sora indult el, mely ügyek csupán 1705-öt követően csendesedtek. 50 1686-ban Kecskemét mezővárosa fogta perbe Czigány János Nénnyét, másként János Vajdánéi, aki mágikus szolgálatok egész sorát nyújtotta (jósolt, rontást azonosított, babvetéssel, tojás- és csigahéjból pénzt nézett, viaszt öntött, tálba nézett és eleven békát főzött) a vád szerint. A varázslatos cigányasszonyt valószínűleg kivégezték. 51 A „három városban" (Nagykőrös, Cegléd, Kecskemét) voltak még kifejezetten pénzásó tudománnyal bíró emberek is. Kecskeméten ilyen személy volt Csata Kata, Dávid Adám felesége, akit szintén csalás vádjával állítottak bíróság elé 1754. október 28-án. Csala Tiszaroffon született, és tudományáról így vallott: „Alig nyolcz esztendős koromban Pulyka Györgyné néném, ki Fülöpszállásán meg holt, aczél Tükrön pénzt nézni tanított... Mikor még gyermekem nem lett, ollyan próbát, milyet magok a' háznál eltettek, az olyat megtaláltam." A bíróság felszólítására elmesélte, hogyan találta meg Farkas Gergely eltett pénzét: „Megkenték a' szememet és egy aczél Tükröt adtak a' kezembe s éppen reá mutatott az ágas tövisben, a' hol cl volt ásva... Farkas Gergely, Szálai József és Szana Istvánná osztán ki vittek a' pusztákra, hogy talán a' régi tétemint is meg látom, ha a' Próbát meg láttam, de semmit sehol sem láttam..." - mondotta az asszony. A magisztrátus tizenkét korbácsütésre ítélte. 52 1725-ben Eger püspöki mezőváros teljes szenátusa, a külső- és a belső tanács együttes ülésén tárgyalták a jászberényi Rácz Eva cigányassony büntetőperét. A közvád szerint Rácz varázslásával és „álmitásával" sok embert megcsalt és tőlük pénzt fogadott el. Tagadta, hogy a varázsláshoz, gyógyításhoz értett volna és szegénységével indokolta tetteit, hogy mágikus praxisát, varázsló mesterségét csalás által tartotta volna fenn. A tanács a védekezést nem fogadta el és a hasonló vádakkal ellentétben szokatlanul súlyos ítéletet hozott. A város piacán a hóhér 24 (és nem 12, ahogy kellett volna) pálcával (és nem vesszővel) megverte, majd a városból kivezette, hogy soha vissza ne térhessen. 31 1730-ban Szeged szabad királyi város törvényszékén tárgyalták Kaz.ári Ádám özvegye, Lőrik Marinka cigány koldus ügyét, aki a Zólyom vármegyei Radványból való volt és a per idején 65 esztendős. Szegeden, mint koldus tíz éve tartózkodott. A vizsgálatra azért került sor, mert a „nagyfejű" Tóth Istók unokáját megvesztette. A vád szerint amellett, hogy bábaként tudott „füröszteni" és „orvosolni", még tudott tükörrel jövendölni, napfénybe „nézni", a kakas tollából, söprűből füstöléssel jósolni és tudta a kincs helyét is. Khlosz Mátyás tiszti ügyész az öregasszonyra halálbüntetést kért, de előtte még tortúrának vetették alá. Szerencséjére a szerencsétlenségben, hogy mivel a tortúrába belehalt, a még borzalmasabb eleven máglyahalált így „elkerülte". 54 1764-ban A kalocsai érsekség úriszékén vizsgálták a cigány és kóborló Jámbor Jánosné, Virág Jutka, a „Rusinka vagy Jutka névű áméto Aszony" ügyét, aki lopással, csaló varázslás50 BALOGH B. 2004. No. 17. 116-120. pp. 51 Magyarországi boszorkányperek. I.-II. 1970. I. No. 186. 458-459. pp. 52 NÓVÁK L. 1986. 298. p., IVÁNYOSI-SZABÓ T. 1998. 162. p. 53 SUGÁR I. 1987. No. 49. 104-105. pp. 54 REIZNER J. 1900. IV. No. CCVlI/47-50. 463-467. pp.
