Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Tóth G. Péter: Szemfényvesztő idegenek a 17-18. századi Magyarországon
jobbítás szándékával a Praxis Criminalis mágiára vonatkozó passzusainak enyhébb fokozatait kérte érvényesíteni. Az enyhe ítéletet segítette az is, hogy mégiscsak tudhatott valamit a táltosasszony, mivel cselekedetének tárgyi bizonyítékaként előkerült egy Egerben állomásozó markotányosnő korábban elveszett pénzének teljes összege: 500 Ft-ból csak 4 Ft hiányzott. 43 Ugyancsak elveszett pénzt szerzett vissza 1717-ben a Gömör megyei Fürészen lakó Vargovech Dóra nézőasszony is. A vád szerint azonban ő mindezt az „ördög segítségével" tette, mivel egy emberi koponya megégetésével szerezte vissza Kovács Marina elveszett vagyonát. A Kishonti kerület bírósága az asszonyt megintette és pénzbüntetés mellett elengedte. 44 1734-ben Korpona szabad királyi város egy Gélyó nevezetű, talán morva Ipolyi Arnold szavai szerint - „népámító bohóc" „garaboncos" személyről tárgyalt, akit csalásai miatt ítéltek halálra. 45 A sok-sok zavaros ügy miatt 1758-ban a Helytartótanács jelentést kért gyakorlatilag mindenhonnan, hogy elejét vegye a csaló tevékenységek okozta lakossági károknak. így például információkat kért Turóc, Hont és Trencsén vármegyéktől is a boszorkánysággal gyanúsított és együttesen Rudnón fogvatartottakról. Hont és Turóc vármegyék ennek megfelelően jelentették, hogy elfogtak egy trencséni (kemencéi) leányt, Brucker Katalint, aki a szentelt ostyát gyalázta meg istenkáromló módon azzal, hogy azt kincsásásra felhasználta az ugyancsak fogva tartott Horák János katona instrukciói alapján. 46 1 7 5 9-ben Turóc vármegye jelentette, hogy Gregits Józsefet szentséggyalázó lopás és varázslás miatt fogták el, akinél megtalálták a szentségtörő használatba vett eszközöket is, a lőcsei ferences kolostorból elrabolt egyházi tárgyakat. 47 A jelentéseknek és a rendeleteknek azonban, - úgy tűnik - nem sok foganatja volt. Még 1776-ban is akadt horogra Nógrád vármegyében egy személy, aki a kincsásást és a varázslást (ars nigromantica) egy sír meggyalázásával követte el. Hokszend Ignác morva pallérlegény először a kalondai templom kerítésénél ásta fel egy halott sírját úgy, hogy közben egy fekete macskát és egy tükröt használt arra, hogy a Sátán szolgálatait igénybe vegye. A veszedelmes ördögi kísértéssel szemben úgy kívánt védekezni, hogy a koporsóban megforgatott acéltükörbe a macskát akarta belenézetni, gondolván akkor a macskát viszi el az Ördög, ő pedig ezalatt a koporsó alatt elrejtett kincset nyugodtan kitermelheti. A balek Hokszend azonban pórul járt, a macska úgy ugrott ki a sírból, hogy nem nézett tükörbe. így a kincsásás is meghiúsult. 48 A tanult mágiái tudást feltételező és az import hatásokat mutató esetek mellett érdemes bemutatni azoknak a mágikus specialistáknak a szerepét is, akik épp marginális helyzetük vagy éppen életmódjuk miatt vállalkoztak erre. Ide sorolhatjuk például konkrétan a cigányok elleni perek tucatjait, melyekkel már a 17. század végétől találkozunk. 1664-ben hozott határozatot Nagybánya város a varázslással, szemfényvesztéssel és pénznézéssel vádolt László cigány ellen, aki Székely Kádár Istvánt, Csiszár Pált, Kolosi Varga Jakabot megtévesztette, és akiknek - kapzsiságuknak engedve - „pénzt nézett". László cigány kést ugratott ki csuporból egy mágnessel, melyet látva a szegény emberek elhitték, mintha maga erejéből ugranék ki. Minthogy sok csalárdsággal élt és sok embert megcsalt, ezért a bíróság a cigányt halálra ítélte, a hóhér pedig a nagybányai Kakás Mezőn felakasztotta. 49 1697-ben ugyanitt a város tanácsa vizsgálatot folytatott a boszorkányazonosítás képességével kérkedő 43 SUGÁR I. 1987. No. 26. 46-47. pp. 44 A magyarországi boszorkányság forrásai. I. 1997. I. No. 70. 235-242. pp. 45 BELIUS, M. 1742. IV. 692. p. 46 A magyarországi boszorkányság forrásai. I. 1997. I. No. 124. 453. p.; 2004. IV. No. 58. 352-353. pp. 47 A magyarországi boszorkányság forrásai. 2004. IV. No. 59. 353. p. 48 SCHRAM F. 1967. No. 47. 180. p. 49 BALOGH B. 2004. No. 8. 63-64. pp.
