Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

I. Tanulmányok - Paládi-Kovács Attila: Magyarország nemzetiségei és etnikai térszerkezete a 18. században

románság új telepeiről többen is írtak.

32 Érdemes hangsúlyozni, hogy az Erdélyből Magyarországra irányuló kivándorlásban nem a magyar, hanem a román úrbéres népesség játszott meghatározó szerepet. Ennek következtében a 18. század elején a magyarok a dél-bihari lakosságnak csupán 15%-át tették ki. Tömegesen települtek meg románok az Alföldre futó folyók, patakok völgyeiben, a Tiszántúl keleti peremein, s a Temesközben is. Szabolcsban a 18. század derekán jelentek meg az első román, görög katolikus szórványok. A Kállay család telepítette őket pl. Kállósemjénbe. Említhetők Nyíradony, Nyíracsád, Nyírlugos, Újfehértó szórványai

33

, s a még jelentősebb Bihar és Békés megyei települések a mai országhatáron belül (pl. Körösszakáll, Bedő, Méhkerék, Gyula, Kétegyháza, Battonya stb.). A görög katolikus szórványok, szigetek egy része négy-öt nemzedék alatt asszimilálódott, a görögkeletiek máig őrzik nyelvüket és román önazonosságukat. À szerbek „bejövetele" és kiváltságaik Magyarországnak már a Hunyadiak korában is voltak szerb lakosai. Megszaporodtak a török hódoltság idején és területén, főként az Alföld déli felén. Rajaként (jobbágyként) és török zsoldban álló katonaparasztként élt e nép nagy többsége, kisebb számban lehetett a városlakó szerb kézműves és kereskedő. 1690-ben a bécsi kormányzat szövetségesnek hívta a szerbséget a török elleni hadjáratba, s a részvételért kiváltságokat ígért. A Habsburgok vereségével végződő hadjárat után, a katonáskodó szerbség Csernovics Arzén ipeki pátriárka vezetésével Magyarországra menekült. A menekültek száma a becslések szerint 100-200 ezer fő lehetett. Lipót császár 1691-ben kiadta a szerbeknek ígért kiváltságlevelet. Felmentést kaptak a tized, a hadiadó, a beszállásolás kötelezettsége alól. így jöhettek létre az 1690-es években Bács, Bodrog, Csanád, Csongrád és Arad megyében a kiváltságos szerb telepek. A haditanács kivette őket a magyar kormányszervek, a vármegyék hatásköréből és saját főhatósága alatt tartotta. Ezt a privilegizált jogállást (mai fogalmaink szerint autonómiát) I. József, III. Károly, Mária Terézia is megerősítette, holott az szöges ellentétben állt az ország alkotmányával/'

4 Savoyai Jenő a Rákóczi-felkelés alatt többször utasításba adta, hogy a rácok magyarellenességet, antipátiáját melengetni, „fomentálni" kell. A bécsi udvar ezt az elvet később, és békében is mindig betartotta, majd 1848-1849-ben még inkább felszította. Szerb fegyveres erőre a török és a magyar fél ellen egyaránt igényt tartott. így lett a szerb határőrvidék a bécsi politika „dédelgetett kedvence"

35 A szerb határőrvidék helyzete, kiterjedése a 18. században több ízben módosult. Előbb a Tisza és a Maros vonalát nyilvánították határvidéknek, majd a Temesköz felszabadítása (1718) után az Al-Duna és a Száva mellékére került a határőr népesség. A későbbiekben Bécs a határőrvidéket mind kisebb területre korlátozta, s ezzel a szerb népességet is egyre délebbre szorította. 1751-ben megszűnt a tiszai szerb határőrvidék, 1779-ben a Temesi Bánság katonai kormányzata, s visszaállították a korábbi nemesi vármegyéket. Az Al-Duna mentén a titeli sajkáskerület, meg a német és a román határörezred közé szorult szerb határőrezred területe nyújtott még számukra menedéket. Ezért a 18. század derekától fogva sokuk vándorolt vissza Szerbiába, vándorolt tovább a szlavóniai krajinakba, vagy vándorolt ki Oroszországba. 1763-ban Katalin cárnő felhívására több ezren költöztek ki a Dnyeper és a 32 Például BERLÁSZ J. 1939., JAKÓ ZS. 1943., JAKÓ ZS. 2001. 287-266. pp. Újabb összefoglalások: NYÁRÁDY R. K. 1987. 7-55. pp., NYÁRÁRDY R. K. 2003. 33 ÁCS Z. 1986. 154. p. 34 KOROKNAI Á. 1974., ÁCS Z. 1984. 157-159. pp. 35 SZEKFŰ GY. 1935. 433. p.