Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Tóth G. Péter: Szemfényvesztő idegenek a 17-18. századi Magyarországon

1. táblázat: A magyarországi és a szomszédos országok boszorkány- és varázslópereinek száma (1526-1790)'° AlsóAusztria Stájerország Horvát Királyság Királyi Magyarország Hódoltság Partium Erdélyi Fejedelemség 1521-1560 3 2 14 1 1561-1570 3 1 4 1 7 1571-1580 12 9 2 2 4 1581-1590 5 12 2 12 8 1591-1600 9 5 1 1 1 3 5 1601-1610 11 9 7 2 1611-1620 27 7 10 3 6 1621-1630 13 2 2 14 3 7 5 1631-1640 3 9 2 25 1 1 1 1 1641-1650 3 1 1 27 1 3 17 1651-1660 1 24 5 28 4 1 22 1661-1670 3 23 22 4 9 43 1671-1680 8 43 27 10 7 45 1681-1690 2 24 2 18 10 15 41 1691-1700 7 16 4 30 15 30 44 1701-1710 2 7 3 20 20 33 20 1711-1720 7 3 54 60 86 35 1721-1730 2 I 65 86 80 76 1731-1740 4 1 42 60 53 82 1741-1750 5 2 9 59 84 64 67 1751-1760 2 21 87 43 35 1761-1770 i 14 29 19 10 1771-1780 3 1 12 2 5 1781-1790 5 3 Az eddig ismertetett szerzők elemzései alapján nagyjából két elmélet szembenállását vázolhatjuk fel. Az egyik szerint a boszorkányüldözésnek két története volt, ez volt Schram és Iklódy elmélete, miszerint a 16-17. századi üldözés - ami mérsékeltebb és humánusabb volt, mint a kortárs európai üldözés -, nem előzménye a 18. századi üldözésnek; és amíg a 16-17. századi perek a középkori hagyományra vezethetők vissza, vagyis „belső" okokkal magyarázhatók, addig a 18. századiak kizárólag „külső" hatásra keletkeztek. A másik elmélet szerint egy történet több hullámból összeálló tartós folyamatáról beszélhetünk. Eszerint a 1 8. századi magyarországi boszorkányüldözés erős-közepes utórengése volt a nyugat-európai nagy üldözéseknek, de a 17. századi perek előképei is voltak a 18. századi pereknek. Vagyis mindig voltak nem csak „külső", de „belső" okok is a háttérben. Klaniczay Gábor egy diffúziós modell érvényességét vetette fel, amiből következik, hogy a centrumból kiinduló impulzusok, a periféria felé haladva, megkésve ugyan, de éreztetik hatásukat. Ezért beszélt Skandinávia, Észak-Németország, Új-Anglia, Skócia boszorkányüldözéséről úgy, mint a „megkésettség" zónáiról. így beszélt Lengyelországról és Magyarországról is, de ezeket már nem csak földrajzi szempontok szerint kiválasztva sorolta ide, hanem az időbeliségük miatt 10 A magyarországi boszorkányság forrásainak katasztere 1408-1848. 2000.