Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Tamás Edit: A Tokaj-hegyaljai német telepítések a 18. században
Hosszúláz egyutcás, kicsiny faluként jött létre, 25 házzal. Lakói féltelkes jobbágyok. Általában másfél holdas belső telket kaptak, melyhez 10 hold föld (1300 négyszögöl holdanként) és 5 kaszányi rét tartozott. A Hosszúlázra érkezettek között 16 földműves volt, a többiek mesterek. Köztük szabó, kőműves, ács, takács és kádár. A mesteremberek itteni letelepítését Sátoraljaújhely városának közelsége indokolta. Jellemző volt más területen is, hogy jelentősebb mezővárosok környékére, közvetlen közelébe telepítették az iparosokat. A betelepüléskor 150 körül lehetett a falu lakossága, mely nagyon gyorsan szaporodott. 1828-ban már 266-an éltek itt. 13 Különlegessé teszi a telepítést, hogy az utóbbi adat szerint reformátusok is laktak a településen, jelezve, hogy ez a betelepítés már nem csupán katolikus lakosságot érintett. Tíz év adómentességet kaptak, melynek pontos ideje a telepítés elhúzódása miatt nehezen meghatározható. Az itt lakók természetesen igyekeztek minél későbbre kitolni az adómentesség időszakát. Végül a kamarai prefektus 1798-ig teszi lehetővé a kedvezmények igénybe vételét, addig él az adómentesség. Hosszúláz története különleges. A helyi hagyomány szerint a falu lakói nem közvetlenül Németországból érkeztek (bár Szirmay Antal Svábországból eredezteti őket 14 ), hanem korábban létrehozott német telepről költöztek ide. A Kárpátok, illetve Bereg megye szerepel köztes állomásként, feloszlott német telepként, a helyiek emlékezetében. Az ide települt svábok a 19. század folyamán részben magyarosodtak, részben Kisbányácska szlovák lakossága hatására szlovákosodtak. Svábul két-három generáció után már nem beszéltek. A terület sváb telepítéseinek sorában említhető Abaújszántó. A Hegyalja északnyugati csücskét jelző mezőváros már Abaúj vármegyében található. A szőlő- és borkultúrája viszont Tokaj-Hegyaljához köti. A város egyik külvárosába az 1780-as években érkeztek német telepesek. Ezt a részt „Huszház" néven említhetjük. Elnevezéséből arra következtethetünk, hogy 20 házba telepedtek le az érkező svábok. Abaújszántó másik része, Marczinfalva ugyancsak fogadott telepeseket. A ,,falu"-ban a 19. század közepén 150-en laktak, 16 de már nem jegyezték fel német származásukat. Fényes Elek 1851-ben megjelent munkájában a várost még részben németek által lakottként írta le (a magyarok és a ruszinok mellett). 17 A város ezen két részében, a harmadik generáció óta már nem beszélték a nyelvet, csupán néhány név emlékeztetett az ott élők sváb felmenőire. Általános megállapítás, hogy a II. József idejében létrehozott, kicsiny, mezővárosokhoz közvetlenül hozzáépült, nyelvileg és szokásilag sem egységes, nagy területről összetoborzott falvak népessége könnyebben beolvadt a magyarságba. Erdöbénye szomszédságában, a hegyek között megbújva úgyszintén található egy sváb falu, Sima. Egy fennsík irtásán fekszik ez a nagyon kis lélekszámú település. Az alapítók akik 1787-ben érkeztek, maguk irtották ki, nehéz munkával az erdőt településük számára. Lakossága sohasem érte el a 200 főt, pl. 1851-ben 142-en lakták. 18 Sima a többi hegyaljai sváb településsel ellentétben református többségű volt, 1851-ben 96-an, a lakosság 67,6%-a e felekezet tagjaként az erdőbényei református egyházközséghez tartozott. A hegyekkel elzárt kis falu lakossága nem tartott kapcsolatot más sváb települések népességével. Nagyon hamar elmagyarosodtak, harmadik generációjuk már nem beszélte ősei nyelvét. Ma már a nevek sem emlékeztetnek a német ősökre. 13 NAGY, L. 1828. 14 SZIRMAY A. 1803. 262-263. pp. 15 Pesty Frigyes Helynévtára 1864. 1/255. p. 16 FÉNYES E. 1851. 3. P., 67.p. 17 FÉNYES E. 1851. 4. p., 63. p. 18 FÉNYES E. 1851. 28. p.
