Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Tamás Edit: A Tokaj-hegyaljai német telepítések a 18. században

Károlyfalva és Trautsonfalva lakóiról 1759-ben készült összeírás." Az 1750-es években települtek egy összefüggő területről érkeztek, így nyelvileg, szokásilag egységesebb települések jöttek akkor létre. Összetartozásuk tudata könnyebben kialakult. A három sváb falu lakossága nem keveredett a magyarsággal, leggyakoribb a saját falujukon belüli házasodás. Elvétve egymással is házasodott a három település. A kamarai telepítések 1776-ban, a Trautson-család kihalta után a Pataki uradalom kamarai kezelésbe került. II. József idején az országban kiterjedt telepítési mozgalom zajlott. Ekkor - 1780-1790 között érkezett Hegyaljára a sváb telepítés második hulláma, mely elsősorban a kamarai birtokokra irányult: Rátkát, Józseffalvát, Hosszúlázat, Simát, Abaújszántót érintette. A II. József uralkodása alatti telepítéseket a szakszerűség és szervezettség jellemezte, a kevesebbet, de jobban elv érvényesült. Nagyobb körültekintéssel választották ki a betelepülőket és nagyobb gondoskodás mellett zajlott letelepítésük. Már előre elkészítették és kimérték a telkeket, felépítették a házakat, az érkezőknek már csak be kellett költözni. A belsőségek mellett a földet és a rétet is kimérték számukra. Felszereléseket, munkaeszközöket, állatokat is kaptak: általában négy lovat (vagy ennek megfelelő 22 forintot), lószerszámot, egy tehenet, hat zsákot, fejszét, kapát, vasvillát, ágyat, szalmazsákot, pokrócot, rokkát és egyéb felszerelési tárgyakat. Az adómentességet is hosszabb időben határozták meg, a korábban szokásos 3-6 év helyett, 8-12 évre terjedt ki. A told, a ház és a termelőeszközök biztosítása révén a frissen beköltözőknek sokkal jobb életlehetőségeket biztosítottak, mint azok a területek, ahonnan jöttek, illetve a korábbi telepítési mozgalomban részt vevők is sanyarúbb életkörülmények között kezdték magyarországi életüket. II. József idejében általában az országról, s így Tokaj-Hegyaljáról is sokkal jobb információkkal rendelkeztek, mint korábban, hiszen az első hivatalos népszámlálás eredményeit felhasználták a telepítések megtervezésénél. így került sor az 1750-es években létrehozott sváb telepek megerősítésére, itteni újbóli telepítésekre (Rátka). A népszámlálás alapján ismerték a falvak népességszámát, az ott élők jogállását és gazdasági lehetőségeit. Ennek segítségével tervezhetőbb lett az újabb telepítés.

12 A népszámlálás alapján - 30 évvel betelepítésük után - pontos információink vannak a korábban létrehozott sváb falvakról. Rátkán ekkor 116 család élt, 100 lakóházban, összesen 549-en, köztük 1 nemes ember, 92 paraszt, 60 paraszt örököse, 22 zsellér, 6 egyéb. Trautsonfalván 437-en éltek, 76 házban, 85 család, köztük 63 paraszt, 52 paraszt örököse, 15 zsellér, 9 egyéb. Károlyfalvának 233 lakosa volt, a 44 család 42 házban élt, köztük 32 paraszt, 26 paraszt örököse, 10 zsellér, 2 egyéb jogállású volt. Ennek ismeretében a Kamara Rátka esetében gondolt újabb telepítésre. 1785-ben 30 család érkezett ide. Hercegkútra és Károlyfalvára nem érkeztek új telepesek, alakultak viszont új falvak a Hegyközben, a Zempléni-hegységben és a Hegyalján is. Sátoraljaújhelytől nem messze, a Hegyközben található Hosszúláz. Ma már hiába keresnénk a térképen, a 19. század végén Széphalom része lett. (Hosszúláz és Kisbányácska egyesítésével jött létre a ma ismert falu.) 1785 és 1789 között létesült a település, Sátoraljaújhely határából kiszakított területen. A „Hosszú Láz" földrajzi név már korábban ismert a területen, 1623-ban is előfordult. Irtást, irtáson levő kaszálót jelentett, de ugyancsak használták a szőlőterületek végében található gyümölcsösök elnevezéseként is. 11 Sárospataki Református Kollegium Levéltára (továbbiakban: SRKL) S.D. V.3./K B.9. 12 Az első magyarországi népszámlálás (1784-87). 1960.