Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Tamás Edit: A Tokaj-hegyaljai német telepítések a 18. században
r vidékéről, Dél-Badenből érkezett, katonailag szervezett telepítés. Természetesen a betelepülés hosszabb folyamat volt, hiszen Trautsonfalván (és Károlyfalván is) irtáson jött létre a falu, ahol a letelepülőknek kellett kiirtani az erdőt. A következő években egyre gyarapodó egyházi bejegyzések az egyre népesebb település fontos forrásai. A telepítés pénz- és terményköltségeit 1750-5l-ben számolták el, mely 1546,25 magyar forint volt. Ezen kívül kaptak 18 köböl tisztabúzát, 355 Vi kétszerest, 10'/2 köböl árpát, 43V4 köböl lisztet és 5 köböl borsót. Erre létfenntartásukhoz volt szükség, addig, míg első termésüket be nem takarították. Balassa Iván névelemzéséből ismert, hogy az első telepesek után még érkeztek családok évek múltán is, mások 1752-ben átköltöztek Károlyfal vára. A falu lakossága megtelepedéskor 250-300 fő körül lehetett, 1792-ben már több mint négyszáz lelket számláltak. Rátka 1750-ben újratelepített települése Hegyaljának. 7 A középkori múlttal rendelkező puszta falu a regéci uradalom része, ugyancsak Trautson herceg birtoka. „50 urbálisféltelkes gazdát szállítottak Németországból Rátkára Trautson herceg megbízásából" - olvashatjuk egy korabeli forrásban. 8 Ez alapján a település lakosságszáma 200 fő körül lehetett. 1774-ben 61 család élt a faluban, 41 család negyed telken, 20 fél telken gazdálkodott. A féltelkes jobbágy 3 pozsonyi mérő belsőségre építhetett, 12 bécsi hold szántóföld és egy kaszányi rét tartozott a házhoz. (A forrásokban gyakran - így most is - egy ,,embervágó rét" megnevezéssel szerepel. Ez egy ember által egy nap alatt lekaszálható fütermő terület. Zemplénben ez 1200 négyszögöl területet jelentett akkor). Mindezért tartoztak 26 igás vagy 52 gyalog robotot végezni. A kilencedet természetben adták. Szőlőket, dohányterületeket műveltek. 1785-ben újabb kamarai telepítés zajlott Rátkán. Ekkor 29, 1786-ben 1 család érkezett a faluba, az Alvégre. Felszerelést és 10 éves adómentességet kaptak. A korabeli vélekedés szerint egészében svábok. Nyelvjárásuk eltért a már itt élőkétől, eleinte alig értették egymást „Jó, szorgalmas magaviseletű nép: sok dohányt ültetnek, kukoricát és jó bort termelnek. Házaik jobb építésmódjukkal ütnek el a magyar és a szlovák falvaktól..." - írták 1790-ben. 9 1803-ban Szirmay Antal sváb eredetűnek írta le a falut, megemlítve, hogy már tudnak magyarul. Károlyfalva első telepesei 1752-ben érkeztek Svábországból. 1752. június 11-én keltezett a velük kötött egyezség. A német nyelvű irat 10 pontban foglalta össze letelepedésük feltételeit, melyben három évre felmentették őket a szolgáltatások alól (1753-1755). A vármegyei bizottság jelentése szerint azonban Károlyfalva lakói oly szegények, hogy szükséges még további két, mentes év (1756-1757). 1752-ben olvashatjuk első halotti bejegyzésüket a pataki anyakönyvben: „Junio Joannes Carli 1 Anni Carolfal". Ugyancsak 1852-ben jegyezték fel az első házasságot és keresztelést (július 11.). Már az alapítás évében kocsma is épült a településen. 10 A betelepülés hosszabb folyamat volt, 150-en lehettek kezdetben az itt lakók. A nevek vizsgálatából látható, hogy több család áttelepült Trautsonfalváról Károlyfalvára. Egy részük, csalódva az itteni lehetőségekben, látva a nehézségeket visszatért Németországba vagy más magyarországi német telepre távozott. Akadtak olyanok is, akik katonának álltak vagy a közeli városba költöztek. 7 LENGYEL I. 1969. 233-240. pp. 8 Kaszner-Kozma-féle kézirat a Zempléni Levéltárban (továbbiakban: ZL). Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez XXIII. 1926. 151-152. pp. 9 FUKER, F. J. 1790. 25-27. pp. 10 MOL Rákóczi -Trautson Lt. Acta Liqu. Fasc. 18. Nr. 5/1. 1776-ból.
