Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Tamás Edit: A Tokaj-hegyaljai német telepítések a 18. században

A Trautson herceg alapította sváb falvak a Hegyalján Zemplén vármegyében a húsz év múlva induló betelepítést tekintjük a svábok első hullámának. Rátka, Hercegkút és Károlyfalva települt ekkor. Rátka Tállya és Szerencs közelében fekszik, a török időkben elnéptelenedett magyar falu. Hercegkút - ahogyan eredetileg nevezték Trautsonfalva - és Károlyfalva Sárospatak határából kiszakított, a várostól kb. 4 kilométerre fekvő irtástelepülés. A három telepítés Trautson János Vilmos herceg magán földesúri vállalkozása volt 1750 körül. A Trautson-családdal kezdődött Sárospatakon az idegen földbirtokosok birtoklása. A Trautsonok friss birtokosok Északkelet-Magyarországon. A szabadságharc küzdelmei még be sem fejeződtek, amikor I. József 1709. október 29-én az osztrák eredetű Trautson Donát Lipót János hercegnek adományozta,

1 a Rákóczi-család pataki és regéci uradalmát 150 ezer forint értékben zálogul. Amikor 1710. november 10-én a császári csapatok elfoglalták Sárospatak várát, a Szepesi Kamara felügyelete alá helyezték. A nyolc városból és 28 faluból álló uradalmat ekkor 200 ezer forintra becsülték, bár a birtok nagyon elhanyagolt, leromlott állapotú volt. Évekig eltartott a birtokváltás, 1720 novemberére rendeződött véglegesen sorsa. Trautson Donát Lipót János 1724-ben bekövetkezett halála után fia János Vilmos lett az uradalmak örököse. A német parasztok betelepítésének gondolata 1749-ben merült fel. A felhívásmegállapodás szövegében a telepítést három indokkal magyarázták: az elnéptelenedett vidék benépesítése és a munka megindítása, a katolikus hit megerősítése ezen a hagyományosan protestáns vidéken, a német nemzetiség messze vidékre való elterjesztése. A felhívásmegállapodás teljes szövegét Balassa Iván publikációjából ismerjük.

3 Kétszáz családot akartak áttelepíteni. A tervekben az szerepelt, hogy Budáig hozzák őket hajón. Ott veszik át az uradalom emberei. A felhívásban előre biztosították őket, hogy a német törvények és szokások szerint élhetnek majd, és az uradalom is német tisztviselőt biztosított számukra. Biztosítják a kocsmáitatás jogát Szent Mihály napjától Újévig. Malmot építhetnek és maguk szükségére őrölhetnek is. Az építkezésekhez szükséges fát és követ az uraság biztosítja, tehát nem előre felépített házakat kapnak. Vetnivaló gabonát a földesúr ad kölcsön. Az állami adóktól 6 éves, a földesúri szolgáltatásoktól 3 éves felmentést kapnak. A telepítési ajánlat másokhoz viszonyítva nem volt előnyös. Nem is sikerült a tervezett kétszáz családot egyszerre összeszedni és egy helyben tartani, pedig jelentős költséget fordítottak rá. Hercegkút/Trautsonfalva és Rátka lakói 1750-ben települtek be.

4 Trautsonfalvára az első svábok július végén érkeztek, bizonyítéka ennek az egyházi anyakönyv,

3 melyben júliusban már szerepel az első halálozási bejegyzés. Az első év hét halottja a hosszú, kimerítő út következménye. Gyermekszületést (október 3. Stégért Mihály) és házasságkötést (november 5.) is feljegyeztek már az 1750-es esztendőben. A pataki jezsuita rendház História Domusában (Háztörténete) feljegyezték, hogy 1751-ben már németül tartottak számukra szentmisét.

6 1851. július 10-én szentelték fel az új temetőt. A trautsonfalvaiak első hulláma a Rajna1 Bécs, Hofkammerarchiv. Handschriften Band. 498. 153. 2 Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez XII. 1908. 213-217. pp. 3 BALASSA I. 1973. 289. p., 314. p. 4 A szakirodalomban sokáig tévesen, az 1754. évre tették Trautsonfalva alapítását. (Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely város. 1906. 346. p., 52. p.; (DESŐFFY): Fata arcis Patak. 1901. 36. p.; Sárospatak és vidéke. 1933. 215-216. pp). Balassa Iván kutatásai tisztázták a körülményeket, s került az esemény az 1750-es évre. Ugyancsak erről: SZIRMAY A. 1803. 164. p., 223. p. 5 Sárospataki Római Katolikus Egyház anyakönyvei (továbbiakban SRKEAK) 2. és 4. Trautsonfalva 1784-ig, Károlyfalva 1945-ig nem volt önálló egyházközség. I 6 História Domus S. J. Sárospatak I. (1663-1753) Egyetemi Könyvtar Kézirattára. Budapest. Ab. 95.