Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Tamás Edit: A Tokaj-hegyaljai német telepítések a 18. században
A Tokaj-hegy alj ai német telepítések a 18. században Tamás Edit A 18. század a nagy népességmozgások évszázada Magyarországon. Hasonló folyamatok zajlottak a történelmi Magyarország északkeleti részén a Zempléni-hegységben s TokajHegyalján is, megváltoztatva a terület falvainak nemzetiségi összetételét. Szlovákok, ruszinok, svábok jelentek meg nagyobb számban több településen. A svábok két hullámban érkeztek Hegyaljára. Ezt megelőzte a tokaji uradalomban létrejött első településük Rakamaz, mely azonban nem zempléni, hanem Szabolcs vármegyei falu. Rakamaz A teljesen elnéptelenedett Rakamaz a tokaji uradalom részeként kamarai birtok volt a 18. században. A Kamara Flack Ferenc Jánost bízta meg Rakamaz németekkel való betelepítésével. A szerződés szerint a felhajtó saját költségén 150 családot hoz a birodalomból Budáig, ezért családonként 4 forint díjazásban részesül. A letelepülők a telepítési szerződés szerint 20 bécsi öl széles és 30 öl hosszú házhelyet, 30 bécsi hold szántóföldet, 6 hold rétet és szabad legelőt kapnak. Az épületfát a Sóhivatal mérsékelt áron adja, melyet négy év alatt, részletekben kell törleszteni. Közerdönek a beregit jelölték ki számukra. Az utazás költségére - a Dunán Budáig - 1 forint fizetésére kötelezték az útnak indulókat. Budáról Rakamazig ingyenes a szállásuk, melyről a Kamara gondoskodik. Minden, amit magukkal hoznak vámés harmincadmentes. A települők csak katolikusok lehetnek, papjukat is magukkal hozhatják. A pap fizetését évi 150 forintban és 150 mérő gabonában, 15 akó borban, 15 öl fában állapították meg. A templomot és a paplakot a kincstár építteti fel. A betelepülők kizárólag császári alattvalók, semmiféle más úrnak nem szolgálhatnak. Minden telepes 300 forint készpénzt köteles magával hozni. Az egésztelkes települök négy ökörrel, vagy négy lóval 30 napi robotra kötelezettek és évi 12 forint adót fizetnek majd. A féltelkesek e teher felére kötelezettek. A telepítéstől számítva hat évig semmiféle adót nem fizetnek. Robotot és tizedet ez első évben nem szolgáltatnak, a második évben felerészben leróják járandóságukat, melyre már a harmadik évtől kötelezettek. A felsorolásból kitűnik, hogy a telepesek fogadása Magyarországon előkészített. Flack Ferencnek azonban gondjai adódtak a németországi szervezömunkában és a telepesek elindításában. A német földesurak nehezítették jobbágyaik elindulását, magas elbocsátási összeget követelve tőlük. Flack a Kamarától kért segítséget. Ennek nyomán felhívást bocsátottak ki a mainzi, a trieri, a pfalzi választófejedelemhez, a badeni őrgrófhoz, a birckenfeldi, a zweibrückeni herceghez, a darmstadti grófhoz és a speieri érsekhez, mely szerint az érintett földesurak ne akadályozzák „őfelsége" birodalmának lakóit az elköltözésben. Az 1729. szeptember 25-én megjelent felhívásban 200-300 család „elbocsátását" tervezték. Ezután már nem ütközött akadályba Flack toborzómunkája, s hamarosan benépesedett Rakamaz. Uj lakói a saját határuk mellett a kamarai szőlők müvelését is elkezdték. Rakamaz a 20. századra teljesen elmagyarosodott, így történelme igen, nyelvhasználati szokásai nem kutathatók.
