Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Forró Katalin: Vác etnikai képe a 18. században a Fehérek Temploma kriptafeltárásának tükrében
Vác etnikai képe a 18. században, a Fehérek temploma kriptafeltárásának tükrében Forró Katalin A török kiűzését követően a hajdan virágzó Vác romokban hevert. A kortárs Bél Mátyás 1686-ban szomorú képet festett a városról : „Buda elfoglalása után végképpen a mi hatalmunkban maradt Vác, vagyis inkább az igazságnak megfelelően Vác nyomai, mert a várból bizony az itt-ott kidöntött fcdakon kívül semmi sem volt látható, az oly sok tűzvész által pusztított városban pedig alig volt néhány kunyhó, az is csak hevenyészetten összeróva. Az árok körül futott a sánc, tölgyfából szerkesztve, de az is lerombolt állapotban. Sőt, a kapuk szakadozott boltívei is alig őriztek meg valamit a régi erejükből. Az utcák, amelyek közül a nagyobbak a nyugat—keleti irányban húzódtak, szennyel, piszokkal megrakottan romokkal voltak eltorlaszolva. A nagyszerű templomépületeket a vár erősítése céljára alapjaiból kiásták, s még a nyomuk is elveszett. Ez volt Vác képe, amikor végleg megszabadították a töröktől, lakója szinte semmi sem volt. Először szláv telepesek, majd német jövevények kezdtek letelepülni a városban, apró házakat építettek a romok közé, amint kit-kit a véletlen, vagy jótetszése irányított. Mások barlanglakók módjára, vagy pucér földön készítették el a lakásukat, szalmát dobván föléje, hogy át ne ázzon, vagy a penésztől és szennytől kitisztított cellákba fészkeltek. Es bizony eltelt 5-10 év is, akiket már fentebb megdicsértünk, különös gondot fordítottak arra, hogy a végső pusztulásból újra életre keltsék az egyházi és világi épületeket. ..." A település újjáépítése, újratelepítése a török kiűzését követően indult meg. A budai kamarai adminisztráció vezetője, Werlein István 1688. november 8-án utasítást kapott Bécsből, hogy Buda, Pest, Esztergom mellett Vác lakosságát is írassa össze. Az így kapott adat segítségei adott a betelepítés lebonyolításában. Vác püspöki székváros volt - bár a püspök ekkor még Győrből adta ki utasításait - s a betelepítést is elsősorban a püspökföldesúr szorgalmazta és irányította. A telepesek részben a környező településekről - ök zömében magyarok voltak - részben távoli, főleg katolikus német területekről érkeztek. 1687. február l-jén kötötte meg a város főbírája és az esküdtek Péczeli Szabó Mihállyal azt a szerződést, melyben a szadai illetőségű családfő házat és telket vásárolt magának a városban 2 . A német betelepülés feltehetően csoportosan történt. Erre példa az a szerződés, amelyet 1689. augusztus 21-én Bendő István a váci püspök teljhatalmú megbízottja kötött a Munterkőnig városában lakó Conrad Büllau-val. A szerződésben Conrad Bullau vállalta, hogy városából katolikus német telepeseket hoz Vácra. A szerződés szerint az újonnan érkező telepesek - akik a törökök által korábban lakott északi városrészben kapnak telket három évig adómentességet élveznek, s mentesülnek a „paraszti szolgálat és közmunkák" alól is. 3 A török kiűzését követő stabilizáció, a kedvezményekkel járó szervezett betelepítések következtében a város népessége a 17. század végén ugrásszerűen nőtt. A növekedés - bár korántsem egyenletesen - a 18. században is megmaradt. 1 Bél Mátyás Pest megyéről. 1977. 62-63. pp. 2 KARCSÚ A. A. 1886. 91. p. 3 Váci Történelmi Tár I. 1996. 94-95. pp.
