Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Bartha Éva: Országos Történész Muzeológus Konferencia. Veszprém, 2007. június 20-22.
Emberi tartásuk, szakértelmük mintaszerű volt, amelyet az 1882-ben létrehozott bányatársláda is bizonyít. A múzeum igyekszik emléküket méltó módón megőrizni. Ács Anna (Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém) Jókai Mór írói, parlamenti képviselői munkásságát elemezve rámutatott mélységes humanizmusára, gondolkodásmódjára, amelyek hősei megformálásában is jelentős szerepet kaptak. Jókai ellenzője volt minden erőszakos magyarosítási törekvésnek, ugyanakkor nagyra értékelte a magyar érzelmeket. Világosan látta, hogy az osztrákok felhasználják ellenünk a nemzetiségi ellentéteket, ezért kiállt amellett, hogy bontsák le a válaszfalakat, hozzanak létre nemzetiségi írói, egyéb köröket. írói munkásságában mindig helyet kapott egy-egy nemzetiségi szereplő is. A harmadik nagy témakörben a tárgyi kultúra emlékeinek bemutatására vállalkoztak a kor kutatói. Schleicher Veronika (Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém) arra keresett választ, hogy a török kiűzése után betelepített nemzetiségiek múzeumukban őrzött tárgyi-néprajzi anyagából milyen következtetésekre lehet jutni. Kitért a múzeum e témában végzett gyűjtőmunkájára, amely az egyes időszakokban különböző volt. Tudatossá csak az 1930-as években vált az ipari anyagok gyűjtése, azonban nem a nemzetiségi településekről. Áttörést az 1970-es évek hoztak, amikor elsőként kerültek be a múzeumba nemzetiségiek által használt háztartási tárgyak, munkaeszközök, viseleti darabok stb. Jelentősek viszont a nemzetiségi falumúzeumok, ahol fotódokumentáció egészíti ki a tárgyi gyűjtést, jobban hozzáférhetővé téve a kutatást, mint a megyei múzeumban. Felhívta a figyelmet a téma pontos, részletes feldolgozásának elodázhatatlanul szükséges voltára. Lackovits Emőke (Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém) a római katolikus, néniét nemzetiségű Kislőd népi vallásossági gyűjteményének bemutatására, vállalkozott, amely anyagának tudatos gyűjtését 1958-ban kezdte a falu plébánosa. A gyűjtemény külön érdekessége, hogy a falusi közösségek tárgyai olyan nagy számban vannak jelen, hogy belőlük meghatározhatók vallási szokásaik: a magánáhítat, a paraszti házak szentképei, szobrok, feszületek, imalapok, imakönyvek stb. Az ilyen jellegű gyűjtemények létjogosultságát igazolja a tárgyak néprajzi értéke, amelyek vallási szokásaikat tükrözik, fényt derítve interetnikus szokásaikra is. Fehér Csaba (Dunamente Múzeum, Rév-Komárom) a felvidéki magyarság 1945 utáni sorsáról vázolt fel megrendítő képet. Trianon következményeként már 1920-ban a magyarságot sújtó intézkedések sorát hozta a csehszlovák kormány, de az elszlovákosodást nem tudták elérni. A második világháború idején az emigráns kormányok már felvetették a németek mellett a magyarok kitelepítését is. Felszámolásuk i945 után még drasztikusabb méreteket öltött - a hírhedt Benes dekrétumok sokkal szigorúbbak voltak, százezreket érintettek. A magyar kálvária eredménye: a magyarság száma az 1 075 000 főről mára 520 000-re csökkent. Zsigmond Tibor (Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely) és Keppert József (Honismereti Múzeum, Galánta) a felvidéki magyarság helyzetéről szólt a Szlovákia közigazgatási felosztását ábrázoló térkép alapján. A Csallóköz településeinek tárgyi emlékeit a galántai Honismereti Múzeum mutatja be, de jelentős értékeket őriz és tesz láthatóvá kiállításain a többi múzeum is, amelyek a felvidéki magyarság életmódját, történelmét szemléltetik gazdagon. A további előadások a privát történelembe, egyéni sorsokba engedtek bepillantást. Vámos Éva (Országos Műszaki Múzeum, Budapest) egy elmagyarosodott német család izgalmas történetébe kalauzolta a hallgatóságot. A kiegyezés után a vállalkozók számára nagy lehetőséget kínált az élelmiszeripar fellendülése. Egyik kiemelkedő személyisége Leipzigner Vilmos volt, aki német bevándorlóként Óbudán alapított szeszgyárat 1880-ban.
