Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Bartha Éva: Országos Történész Muzeológus Konferencia. Veszprém, 2007. június 20-22.

Kapcsolatai megmaradtak ugyan Poroszországgal, levelezése, végrendelete német nyelven íródott, de magyarul hitelesítették - és benne minden munkására hagyott valamit. Nagyon szerette választott hazáját, szaktudásával, szorgalmával hamar magyarrá vált. S. Nagy Anikó (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest) Stühmer Frigyest, a csokoládégyár megalapítóját mutatta be, aki már 1882-ben elsők között használhatta a magyar címert. Korai halálát nagyon sok józsefvárosi német gyászolta. Felesége keserves munkával mentette meg a gyárat, amelyből utódaik 1928-ban részvénytársaságot alapítottak fióküzletekkel - még Párizsban is. A gyár sorsát az 1948-as államosítás pecsételte meg. Gergely Anna (Szent István király Múzeum, Székesfehérvár) a Lőwy-Lánczos család történetét az első és második zsidótörvény nyomán keletkezett hitközségi iratok, valamint szakirodalom s a felekezeti sajtó tanulmányozásával tárta fel. A család legkiemelkedőbb alakja dr. Lőwy Károly volt, aki jogi diplomát szerzett, emellett a székesfehérvári izraelita hitközség vezetője volt. Életpályája az asszimiláció időszakában indult, gyermekei nevelésére nagy gondot fordított, a numerus clausus idején külföldi egyetemekre járatta őket. Megyeri Anna (Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg) egy olasz származású építési vállalkozó família érdekes sorsát elevenítette fel. A Morandini család Zala megyében telepedett le, jelentős szerepet vállalva a megye gazdasági fejlődésében. Nemzetiségi hagyományaikról önként mondtak le, „gyermekeik arca a befogadók arcvonásait vette fel". Életük színterén, Csáktornyán megbecsült polgárok voltak, munkájuk nyomán sok jelentős épület keletkezett. Morandini Tamás már magyar állampolgárságot is kapott, önálló vállalkozást hozott létre, jó kapcsolatot alakítva ki megrendelőivel. Keppel Csilla (Smidt Múzeum, Szombathely) a körmendi Grünbaum család három generációjának sorsát, orvosi pályáját követte nyomon. Körmenden az 1700-as években telepedtek le német zsidók. A Grünbaum család fokozatosan elmagyarosodott, a katolikus réteghez tartoztak, nagy hatást fejtve ki Körmend életére. Mindhárom generáció orvosként működött, díjtalanul kezelték a szegényeket, meggyőzték a város lakóit a közkórház szükségességéről. Közéleti tevékenységükről egyesületi oklevelek tanúskodnak. Tóth G. Péter (Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém) utolsó előadóként a morva „varázslók" 18. századi magyarországi tevékenységén keresztül elemezte az idegenség problematikáját. A boszorkányperek a 18. században leginkább a török hódoltság területén zajlottak, de a legtöbb per Mária Terézia korára esik. A boszorkányperek a közösségek belső konfliktusaira mutatnak rá: boszorkányként idegenek csak ritkán jelentek meg kívülről, a mágusok viszont mindig kívülről érkeztek. Pintér János elnök az előadások zárásaként köszönetet mondott a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumnak, V. Fodor Zsuzsanna igazgató asszonynak és munkatársainak, akik a múzeum anyagi gondjai mellett is vállalták a konferencia színvonalas, mindenre kiterjedő figyelmességgel történő megszervezését. V. Fodor Zsuzsanna a szép számú résztvevő érdeklődéséért mondott köszönetet. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy több múzeum muzeológusa munkahelyének anyagi gondjai miatt nem tudott részt venni a konferencián. Sajnálta, hogy a múzeum új állandó és időszaki kiállításának anyagát - átköltözésük miatt - csak részben tudták most megmutatni, de mindenkit szeretettel visszavárnak. A konferencia méltó befejezéseként a résztvevők a Herendi Porcelánmanufaktúra gyönyörű múzeumi anyagát tekintették meg. Az alapítók kemény, szorgos munkájával megszerzett világhírnév fényesen reprezentálja az előadások során felvázolt színes életutakat, a magyarrá vált „betelepültek" nemzetünkért végzett értékteremtő munkáját, amely napjainkban is felemelő példa lehet.