Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

IV. Kiállítások - Huszár Zoltán: Németek Magyarországon - Magyarok Németországban. Európai életutak

Bleyer Jakab (Jakob Bleyer) (1874—1933) az „A politikus, aki a magyarországi németek kettős identitásáért küzdött. " A germanisztika professzor és politikus egész életét és munkásságát a kettős identitás megélése, annak gyakorlati alkalmazása jellemezte. 1919 augusztusától 1920 decemberéig a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztereként igyekezett a keresztény szociális színezetű kormányzatban a nemzetiségek ügyét előmozdítani. Utolsó nyilvános szerepléseinek egyikén a magyarországi kisebbségek érdekében mondott parlamenti beszédét durván megzavarták. Ezt követően, mintegy életmüve összegzéseként mondta: „ Senki nem szeretheti jobban németségét vagy magyarságát, mint én... Soha nem tudtam, melyiket szeretem jobban a kettő közül és leghőbb vágyam az volt, hogy a magyarság és a németség kölcsönös szeretetben és egyetértésben éljen. " Moholy-Nagy László (1895-1946) szíve mélyén magyarnak érezte magát akkor is, amikor 24 évesen Bécsbe ment. Valódi célját, a nemzetek feletti avantgárd művészetet azonban „Európa New York-jában", Berlinben vélte megtalálni. 1923-ban Walter Gropius meghívására a Bauhaus-mozgalom weimari központjába érkezve is otthon érezte magát. Amszterdam és London után 1937-ben Chicagóban kötött ki, ahol megalapította a „New Bauhaus" mozgalmat, ill. a máig működő Institute of Designt. „A művész, aki mindenütt otthon volt" 1929-ben így jellemezte országhatárokat túlszárnyaló vágyait és gondolatait.: „Magyar vagyok, a magyaron kívül csak németül tudok. De szívesen beszélnék még franciául, angolul, olaszul és spanyolul. Akkor mindenütt otthon volnék. " Hevesy György (Georg von Hevesy) (1885-1966),, Egy Nobel-díjas, aki sehol sem maradhatott", hirdeti a kiállítás felirata. A budapesti Piarista Gimnázium befejezése után németországi - berlini, freiburgi - egyetemi évek következtek a fiatal tudósjelölt számára. A kémiai doktorátust is Németországban szerezte, majd fontos kutatóévek következtek Zürichben, Karlsruheban, Manchesterben és Bécsben. 1913-ban visszatért Budapestre, ahol habilitált. 1920-ban zsidó származása miatt távozni kényszerült Magyarországról. Koppenhágában talált menedéket és dán feleséget. 1926-tól a freiburgi egyetemen professzor, de 1933-ban a nácik lemondatták állásáról. Ezután ismét Dánia következett, ahol a híres Niels Bohr Intézetbe került. Ott teremtette meg a nukleáris orvostan alapjait. 1943-ban folytatódott a menekülés immár Stockolmba, ahol egyetemi katedrát és ugyanebben az évben Nobel-díjat is kapott. A világhírű kutatót gyógyíthatatlan betegségében 1966-ban Freiburgban érte a halál. Déry Tibor (1894-1977), „Az író, aki egy életen át úton volt". Életútja a német-magyar kétnyelvű kultúrából indult, hogy Budapest, Bécs, Berlin, Prága, Párizs után ismét Budapesten fejeződjön be. A német anyanyelvű édesanya és a magyar anyanyelvű édesapa tehetős polgári létet biztosított gyermeküknek. ,,Ez életem kettőssége és tragédiája: német-zsidó családból származom, és magyar író lettem; polgár voltam és elhagytam osztályomat, hogy kommunista lehessek. Ki vagyok?" A társadalmi identitás keresése mélyen nyugtalanította az alkotói kiteljesedés időszakában. A befejezetlen mondat c. műve 1947-ben jelent meg Magyarországon és 1962-ben Németországban. Déry, mint az 1956-os forradalom egyik szószólója négy évet töltött börtönben. Ezután fclolvasókörutak következtek. Munkásságáért a hamburgi, a berlini és a mainzi Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. it

A magyar, aki Auschwitzról írt" Kertész Imre (1929-) Nobel-díjas író. Kertészt a megtisztelő cím elnyerése előtt Németországban jobban ismerték, mint hazájában; mindezt könyveinek eladási példányszáma és a jelentős német kitüntetések sora is mutatja. „Gyanithatólag több mondanivalóm van a németek számára. Könyveim itt betöltik azt a küldetést, amelyre az író egy életen át áhítozik. Egyszer azt mondta nekem egy asszony: Ön megtalálta azt a nyelvet, amelyre nekünk szükségünk van." - vallotta az író. Trebitsch Gyula (1914-2005) neve a filmvilágban nem szorul különösebb magyarázatra. A budapesti zsidó származású fiatalember a második világháború kényszermunkája, koncentrációs tábora után Hamburgban telepedett le, ahol megalapította sikeres filmvállal-