Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Zombori István: A szegedi múzeum '56-os gyűjteménye 1956-1957-ben

Liebmann Béla részvétele sem egyszerűen csak a riporteri fotózásban jeleskedő ismert szegedi fotós magánakciójának tekinthető. Kétségtelen az is, hogy a jelenleg a múzeumi gyűjteményben őrzött, az október 20-i nagygyűlésen készült több fotón látható, hogy egy részük igen jó minőségben a hallgatóságot mutatja be, míg a másik részük a nagyszámú elnökséget, akik között szegedi közéleti személyiségek, egyetemi professzorok láthatók. Ugyancsak a fotókon több esetben tintával történő beszámozások is megfigyelhetők, ami tipikusan az 1956-os forradalom utáni megtorlás idején a hatóságok által alkalmazott módszerre utal, és a különböző személyek beazonosítására szolgált. Tény, hogy ezen a nagygyűlésen számos olyan határozat született, amelyek megfogalmazásuk és leírásuk révén Budapestre kerültek, és amelyek a Budapesten október 23-án kitört forradalmi események követelései között visszaköszöntek. A szegcdi történések fontos, meghatározó részét képezték a forradalom kirobbanásának, de nemcsak itt voltak szervezkedések. Szolnokon, Egerben, Sopronban, Miskolcon, Debrecenben, Pécsett, Veszprémben és Somogy megyében a fiatalság szintén megmozdult.

3 A budapesti forradalom híre Szegedre október 23-án a részben szóbeli tájékoztatás, részben a rádió révén jutott el. Ennek eredményeként délután már a diákok szervezésében különböző gyűlések voltak, amelyek tüntetésbe mentek át. Ez a tüntetés - mint országosan a hajdani '48-as forradalomra való hivatkozáshoz vezetett. Ez jelentette azonnal a nemzetiszínű zászlók mellett a Kossuth-címer megjelenését, Kossuth, Petőfi arcképének a hordozását, továbbá azt is, hogy az egyetemisták által az egyetemi épülettől elindult tüntetés első lépésben a Klauzál térre vezetett, ahol Szegeden a Kossuth-szobor áll. A Kossuth-szobor jelentette a mindenkori városi, a március 15-i megemlékezések színhelyét. Ez a külsőségeiben is a '48-as forradalomhoz való visszanyúlás tükrözte az '56-os forradalomnak Budapesten és Szegeden is (már a MEFESZ megalakulása kapcsán) elhangzott követeléseknek a 1848-as 12 pontra való visszavezetését, nemcsak formailag, hanem tartalmilag is (a sajtószabadság követelése, az idegen katonaság kivonása stb.). Az események a tüntetések tovább folytatódása kapcsán oda vezettek, hogy a diákok október 23-án este 8 óra felé a Szegedi Nemzeti Színház épülete elé tódultak, azt követelve, hogy a színházban folyó előadást szakítsák félbe, és a színészek is csatlakozzanak a forradalmi eseményekhez. Erre a színészek ellenállása miatt nem került sor, de a diákokkal megállapodtak, hogy este 10 órára visszatérnek, amikor az előadás befejeződik, és akkor a színészek is csatlakoznak hozzájuk. Erre sor is került és a 10 óra felé visszatérő tömeget a színház kivilágított erkélyén a Sztálin képre festett Kossuth-címer fogadta. Az események hatására másnap, október 24-én szovjet tankok haladtak át a városon, amelyek Budapest felé mentek. Ugyanakkor városban megkezdődött a vörös csillagok leverése a középületekről. A diákok és a hozzájuk csatlakozott munkások, akik a város gyáraiból, illetve Újszegedről, a Kenderfonó Gyárból csatlakoztak a diákokhoz, a város különböző részein vonultak végig, és a Nagykörúton lévő Kenderfonó Gyár felé vették az útjukat, mondván, hogy az ott dolgozó munkásokat is mozgósítják, hogy csatlakozzanak a forradalomhoz. Itt vonult fel a karhatalom velük szemben. Ennek kapcsán kézitusára, illetve vízágyúk bevetésére is sor került, de sortűzre, vagy lőfegyverek alkalmazására nem. A karhatalom föllépésének eredményként a tüntetőket szétverték.

4 Másnap október 25-én a tüntetők a Klauzál téri Kossuth szobor körül gyülekeztek és itt a Nemzeti Színház fiatal színésze, Kaló Flórián szavalta el a Nemzeti dalt. A városban több helyen, így az egyetem központi épületéről is leverték a nagyméretű, vaskeretben elhelyezett 3 Erre vonatkozólag lásd: Vidéki diákmozgalmak 1956-ban. 2004. A kötet újabb, bővített kiadása: Diák és ifjúsági mozgalmak 1956-58. 2007. 4 MOLNÁR J. 2006.