Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Zombori István: A szegedi múzeum '56-os gyűjteménye 1956-1957-ben

üvegezett vörös csillagot, amelyet ünnepélyesen a Tisza-hidra vittek cs onnan a Tiszába dobták. Délután nagygyűlést hirdetlek és a tüntetők végigvonultak a városon, illetve a Széchenyi-téren. Ekkor a városháza faláról az ott lévő, a fölszabadító szovjet hadsereget dicsőítő emléktáblát szerelték le. Másnap, október 26-án került sor az első sortűzre Szegeden. Ezen a napon a városban a forradalmi hangulattól átfűtött lakosság részéről nagyszabású gyűlésre került volna sor, amelyet a fölvonuló tömeg délelőtt a Széchenyi téren kivánt megtartani. De a hatalom képviselői is tudták ezt, ezért nagy erővel készültek és az összevont katonaság, illetve karhatalmi erők az egész Széchenyi teret lezárták, így akarván megakadályozni, hogy oda a tüntetők bemenjenek és a tervezett nagygyűlést megtartsák. Az egyetemistákból, munkásokból, városlakókból álló sok ezres tömeg a városban különböző útvonalakon fölvonult. Végül a Kiskörúton, az akkor Lenin körútnak nevezett egykori és mai Tisza Lajos körúton vonultak észak felé és a Takaréktár utcára bekanyarodva próbáltak a Széchenyi térre jutni. A Takaréktár utca végig tele volt tüntetőkkel, amikor az első soruk a Széchenyi tér vonalához ért és szembetalálkoztak az ott fölsorakozó karhatalmistákkal. A farkasszemet néző tömeg a hátulról jövők nyomására indult volna előre, és ekkor dördült el az első sortűz Szegeden, október 26-án délelőtt. A szemtanuk szerint a karhatalmat irányító parancsnok akarata szerint a tömegre irányult volna, az ott lévő katonák és fiatal karhatalmisták szerint a földre lőttek. Tény az, hogy a sortűz lövedékei a tüntetők közül többeket megsebesítettek, és egy fiatalember, a Kenderfonó Gyár ifjú munkása, Schwarcz Lajos, olyan súlyos sebet kapott, hogy néhány perc múlva elvérzett, és még a helyszínen meghalt. Jellemző a tömeg közhangulatára, hogy az első sorban álló és nemzetiszínű zászlót vivő fiatalembert a Takaréktár utca-Széchenyi tér sarkán lévő bank épületébe vitték be, és nem engedték, hogy mentőautóba tegyék, mert azt kiabálták: „Akkor az AVO-sok biztos, hogy elteszik láb alól." Bár a tömegben több orvos is volt, akik elmondásuk szerint próbáltak szakszerű elsősegélyt nyújtani, de a golyó okozta súlyos sérüléseibe néhány percen belül a fiatalember belehalt. Holttestét ekkor az ott továbbra is feszült várakozásban lévő tüntetők közé kihozták, majd nem sokkal később a közelben lévő városi gőzfürdőből a fürdés után pihenésül szolgáló fából eszkábált nyugágyat hoztak, arra fektették a holttestet és a fiú által vitt nemzetiszínű lobogóval letakarták. Vállukra vették és az egész tömeg a Széchenyi teret elhagyva a város különböző részein körbehordozta a holttestet. Végül a szegedi forradalom kiindulópontjához, az Ady téri egyetem bölcsészkari épületéhez vitte és a MEFESZ megalakulásának színhelyéül szolgáló Auditorium Maximumban az előadói asztalra fektették. Innen szállították aztán később a holttestet a hullaházba és innen vitték a későbbi temetésre. A rendkívüli esemény a fotókon több alkalommal is szerepel, egyrészt a tömeget mutatja, amint a Széchenyi tér felé próbál vonulni, továbbá több fotó ábrázolja a Takaréktár utcába, illetve a Széchenyi tér vonalába felsorakozott tömeget. Majd természetesen azt, amint a halott fiatalember holttestével a városon végigvonulnak. A fiatal munkás így vált a forradalom mártíráldozatává. Szerencsére az 56-os események szegcdi történései egyik oldalról sem követeltek további áldozatot. Ujabb halottak csak a megtorlás folyamán kerültek az áldozatok névsorába. A forradalom központja továbbra is a Klauzál tér és a Kossuth szobor maradt. A szobor központi részén egy nemzeti színű zászló volt látható, amelyen egyes visszaemlékezések szerint október 25-én a budapesti véres sortűz áldozatainak tiszteletére rézsút egy gyászszalagot helyeztek el. Más visszaemlékezések szerint e szalagot október 26-án, Scwarcz Lajos vértanúsága után, az ő emlékére helyezték cl. A sortűz utáni napokon csendesebb események zajlottak a városban, nagyobb tüntetésekre, vagy megmozdulásokra nem került sor, de a különböző forradalmi bizottságok a városházán, ill. a diákok részéről az egyetemen fontos tevékenységet folytatva zajlottak,