Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Bircher Erzsébet: A kényszerek foglyai. Bányászok az 1956-os forradalom utáni gazdasági konszolidációban

Népszabadságnak adott interjú szerint: „ ... a magyar ipar szét fog hullani fűtőanyag és szénhiány miatt. Ez sem lesz jobb, mint az általános sztrájk. "

13 Mégis, néhány nap múlva, pontosabban december 3-án a pártvezetés döntött a bányászok kiemelt bérezéséről.

14 Két nap múlva, december 5-én a forradalmi bizottságok megszüntetéséről döntő kormányhatározattal egy időben, a párt „lefejezte" a bányászat vezetését: számos, a forradalmi eseményekben vezető szerepet játszó szakembert letartóztattak, a Kádárral folytatott tárgyalás több résztvevője is börtönbe került. Kormányzati lépések: megnyerés és megfélemlítés 1956. december 12-én a Gazdasági Bizottság határozott az energiaellátásról. Ebben 30-40 nagyfogyasztó leállítását tartották szükségesnek. Javaslatuk szerint a nehézipari körből a minisztériumnak kellene kijelölni ezeket az üzemeket, melyek dolgozóit 50%-os fizetéssel kényszerszabadságra kellene küldeni. A lakossági fogyasztás mérséklésére pedig új, progresszív tételeket tartalmazó árszabást kell kidolgozni.

lD Fehér Lajos, az alig néhány napja kinevezett szénkormánybiztos

16 december 17-én beszámolót tartott az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának ülésén. A helyzet látszólag sokat javult: a bányák már két műszakban dolgoztak. Megítélése szerint ebben nagy szerepe volt annak a 28 kormánymegbízottnak, akiket kiküldtek a bányákhoz. Sikeresen megoldották a közlekedés és szállítás problémáit, de még mindig 20 000 fő falun élő bányász nem vette fel a munkát, ezért újabb munkaerő toborzását javasolta. Ezek elhelyezésére újabb szükség- barakkokat kell építeni, illetve meg kell szervezni, hogy az újakat családokhoz lehessen bekvártélyozni. Beszámolt arról, hogy a salgótarjáni és a dorogi medencében a karhatalom átfésülte a medencét, ez Fehér szerint jó hatással volt a rendre. Néhány helyen statáriális bíróságok felállítását látja szükségesnek. Fehér többször szóba hozta a pártszervezés fontosságát, melynek kulcsfontosságot tulajdonított, de azt is, hogy szükség van a bányászattal kapcsolatban a sajtócenzúrázásra, hogy csak olyan hír jelenhessék meg, amely Budapestről „jön". A műszakiak ellenállását premizálással lehetne megtörni, de megjegyezte: a bűnösökkel szemben, akik főként ebből a rétegből kerültek ki, a kemény kéz politikájára van szükség. A jclelevő volt, s jövőbeli - de státuszában épp bizonytalan - Czottner Sándor ágazati miniszter, mint a magyar bányászat egyik emblematikus alakja személyes sérelmeinek felsorolása után kiállt a bányák vezetői mellett: „Az világos, hogy mi műszaki vezetők nélkül bányászatot fejleszteni nem tudunk. Bányaszervezést, fenntartást csinálni sem a bányászok, sem a középkáderek nem tudnak. Igaz, hogy súlyos hibákat követtek el, sokszor élén jártak az ellenforradalmi tevékenységnek, kijelentették, aki nem szakember, menjen el a helyéről, én mégis azon a véleményen vagyok, hogy nagyrészükkel próbáljunk meg együtt dolgozni a széntermelés érdekében A műszakiaknál valóban van ellenállás. Azzal lehetne megoldani a kérdést, hogy ha leválasztjuk a zsiványokat, s oda visszük őket, ahol nem tudnak ártani. Összefoglalva a teendőket: nyugodtan, szervezetten, kapkodásmentesen. " Kádár János itt elmondott záró beszéde olyan kétarcúra sikeredett, hogy mindenki azt értett ki belőle, amit akart. Ki fenyegetést, ki ígéretet: „Az a benyomásom, hogy a széndolog végre megmozdult... Véleményem szerint a magyar szénbányászatba be van épülve a klasz13 Népszabadság, 1956. november 31. 14 10.215/1956. 15 10026/1956. GB. Határozat 16 10 032/ 18956. számú kormányhatározat a kormánymegbízott kinevezéséről. A Szén-és energiagazdálkodási Bizottságot a Tervhivatal szervezte meg kormány utasításra, melynek élére a december 13-i kormányülésen Fehér Lajost nevezték ki, mint a szén-és energiaügyek különleges kormánybiztosát.