Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

I. Tanulmányok - Bedő Gergely: A gödöllői vasútállomás és a királyi váró építésének fejezetei 1867-1874

4. kép Királyi váró, 1869 volt.

1

^ A királyi család elsősorban az őszi időszakban használta, ezért fűtéssel is rendelkezett, melynek kéménye az állomásépület felőli oldalon a perontető közelében volt. A váró tömege hangsúlyosabb, magasabb a perontetőnél. Amennyiben az állomásépület két szegélytömbje csak a királyi váró után készült el, a királyi váró sokkal hangsúlyosabb volt. A képen jól felismerhető a két szegélytömb közötti földszintes épületben az eredeti másodosztályú típusterv. A középső épületrész hét ablaktengelyes vasút oldali homlokzata nem változott. A toldásoknál az eredeti homlokzati struktúrát tartották meg, a földszinti ablakok arányai megegyeztek az eredeti épület ablakaiéval. A nyílások fölötti boltívek is ugyanabban a stílusban készültek. A két kétszintes szegélytömb a szimmetriát hangsúlyozta és reprezentatívabb megjelenést adott. A földszintes épületrész eredeti, aszimmetrikusan elhelyezett ajtónyílásai megmaradtak. A három-három ablaktengelyes szegélytömbök oromfalain megjelenik a MÁV típusépületeknél használt tetőtéri körablak, de továbbra sem készül perontető. Az első királyi váróteremről fennmaradt egy litográfia is.

20 (5. kép) A képen aránytalanul ábrázolják az épületet. Az emberi alakok mérete sokkal kisebb a valóságos léptéknél. A fényképen is jól látszik, hogy a perontető oldalhomlokzatai mélyen üvegezettek, a tömör felületek a képen ábrázolt mellmagasságtól eltérően a valóságban csak derék magasságúak voltak. A képet mégis olyan személy készíthette, aki járt az állomáson, hiszen a favázas csarnok szerkezete, az összetett faváz helyesen került ábrázolásra. Gondos megfigyelésre utal a kémény megjelenítése, amely a fénykép felvétellel azonos helyen van. A litográfián 19 RIPKAF. 1896. 159. p. 20 Közlekedési Múzeum