Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

I. Tanulmányok - Bedő Gergely: A gödöllői vasútállomás és a királyi váró építésének fejezetei 1867-1874

... Abban az időben Gödöllő állomás csupán egy kettős őrházból állott; a váróteremnek használt használt szobácska kicsi, fülledt levegőjű és piszkos volt. Fordító korong nem létezett, udvari kocsi sem volt, azt esetről-esetre az osztrák államvasúttól kellett kölcsön kérnünk. Az udvari vonatok számára nem volt menetrendünk. Az indulás idejét mindig a főudvarmester határozta meg. így történhetett meg, hogy egy szép napon az igazgatóság d. u. 1 órakor kapta Gödöllőről a távirat értesítést, hogy Őfelsége 3 órakor kíván Gödöllőről Budapestre utazni. Itt a legnagyobb sietségre volt szükség és azért a forgalmi osztály főnöke kocsin az osztrák államvasutakhoz sietett intézkedni, hogy az udvari vonatot rögtön kőbányára állítsák, Míg én a pályaudvarra hajtattam, hogy arról gondoskodjam, hogy a mozdony is idejekorán ott legyen. Minden jól ment és a vonat a fordított mozdonnyal az élén elindult Gödöllő felé. Már túl voltunk Pécelen, midőn a vonatról jelzést kaptunk a megállásra. Megálltunk és azt az értesítést kaptuk, hogy az udvari vonat ajtajai be vannak zárva és az osztr. államvasút kocsimestere, ki a vonatot mindig kisérte, a kulcsokkal együtt valahol lemaradt. Ez kellemetlen meglepetés volt, annál is inkább, mert az összes állomásokon megállás nélkül haladván át, a kocsimestere csak Kőbányán maradhatott le. A Gödöllőről való indulásra megállapított időből már csak 20 perc hiányzott, néhai I. Ferenc József királyunk pedig mindig rendkívül pontos volt. De hiába, vissza kellett, hogy forduljunk. Ismét áthaladtunk Pécelen. Hogy időt takarítsunk, még a mozdonyt sem állítottuk a vonat élére és szerencsénk volt, mert alig, hogy elhagytuk az állomást, megint jelzést kaptunk a megállásra: a kocsimester ugyanis előkerült. Most már aztán örült sebességgel folytattuk utunkat Gödöllő felé. Én ugyan nagyon aggódtam, mert fordított mozdonnyal haladtunk a sűrű forgalmas vonalon, azt sem tudtam vajon az állomások megfelelően értesítve vannak-e és emellett jéghideg szél és erős havazás nagyon megnehezítette a pálya áttekintését. De végre mégis szerencsésen megérkeztünk Gödöllőre, ahol a mozdonyt azonnal a visszautazás céljából a vonat élére állítottuk. Végtelenül jó királyunk, bár kíséretével együtt e rossz időben, szabad ég alatt, majd egy negyed óráig várakozott a vonatra, egyetlen megjegyzés nélkül fogadta el mentegetőzésünket. Az eset egyedüli következménye az volt, hogy az udvari vonatok számára menetrendet dolgoztunk ki és hogy a főudvarmesteri hivatalt felkértük, hogy ezentúl korábban közölje velünk az udvari vonatok indulási időpontját. Végül megrendeltük az clsö udvari kocsit. Gödöllő állomáson pedig egy ideiglenes udvari pavilon létesült."

1 ^ A magánvasutak időszaka volt ez. A királyi pár a Osztrák Allamvasút-Társaság vonalain érkezett Bécsből Pestre. Azt, hogy vonatuk a Északi Vasút vonalán Gödöllőig közlekedhessen, a két társaság közötti vasúti kapcsolat, egy dcltavágány biztosította. Az Osztrák Allamvasút-Társaság Szolnok felé haladó vonala keresztezte az Északi Vasút pályáját Kőbánya állomás közelében. Itt készült cl az összeköttetés, amelyet a mai napig király vágányként említenek. A két vasúttársaság kapcsolata lehetővé tette, hogy az udvari vonatok Bécsből közvetlenül is mehettek Gödöllőre.