Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

I. Tanulmányok - Bedő Gergely: A gödöllői vasútállomás és a királyi váró építésének fejezetei 1867-1874

donaként elidegenítése, vagy használati jogának átengedése csak az országgyűlés jóváhagyásával történhetett. A használati jog a mindenkori magyar uralkodót illette meg, de ez csak a kastélyra és a parkjára terjedt ki, az uradalom jövedelmét az állami költségvetésben számolták el. Ezek a javak az udvartartás szükségleteinek fedezésére szolgáltak. A királyi család első alkalommal 1867 szeptember havában tartózkodott hosszabb ideig Gödöllőn. Ferenc József már első alkalommal nagyon megszerette a kastélyt. A hatalmas erdőségek gazdag vadállományukkal, s a lovaglásra kitűnő, puha, pázsitos talaj azonnal feltűntek a császárnak és feleségének. „... Néhai Erzsébet királynénk érkezett első ízben Gödöllőre; még pedig Budapesten való tartózkodás nélkül. Én kaptam a megbízást, hogy az udvari vonatot mozdonyunkkal Kőbányán megvárjam és hogy arról gondoskodjam tekintettel arra, hogy a királyné először utazott a m. k. államvasutak vonalain, a mozdony kellőképpen fel legyen díszítve Budapest akkori állomásfőnökének Kelenffy Károlynak feladata lett az udvari vonatot elkísérni. Vele beszéltem meg a mozdony feldíszítését is. Az állomás rendelkezett ugyan zászlókkal, de mi azon a véleményen voltunk, hogy a királynőnkről lévén szó, a dekoráláshoz virágok is kellenek. Bementünk tehát a városba virággirlandokat rendelni. A megbeszélések alatt az is eszünkbe ötlött, hogy egy csokrot is kellene átnyújtanunk, tehát ezt is megrendeltük. Megérkezett a királyné jövetelének napja és a virágot is elhozták nekünk. Szép nyári nap volt, délután egy órára vártuk a vonatot kőbányára. Ez pontosan be is futott és az il.n. császárváltónál, tehát nyílt pályán állott meg. Az osztr. államvasutak mozdonyát lekapcsolták és helyét elfoglalta a mienk. Mialatt én a kapcsolást ellenőriztem és utána lassan végigmentem a vonat mentén, kihozták a nagy dobozt a csokorral az udvari kocsi elé és ott letették a földre. Nagyon izgatott voltam és titokban abban reménykedtem, hogy Kelenffy föl fogja használni a szándékos hosszúra nyújtott ellenkörzés idejét és át fogja adni a csokrot. De ő azt nem tette, hanem mikor én a mozdonyhoz visszatérve, elértem az udvari kocsit, ott találtam őt a nagy doboz előtt állva, míg királynénk a vonatból kíváncsian figyelte a jelenetet. Itt tenni kellett valamit. Kinyitottam tehát a dobozt, kivettem a csokrot és azt Kelenffy felé nyújtván felszólítottam őt, hogy mint a forgalom képviselője, adja át a csokrot. Kelenffy azonban a véleményen volt, hogy ez nekem, mint fiatalabbnak a feladata és nem akarta a csokrot átvenni. E percben egy szivetnyerö mosolyt láttam a királyné arcán átsuhanni. Kitalálta, hogy miről van köztünk szó. A következő pillanatban hozzánk lépett az udvari utazási rendező és úgy döntött, hogy a csokrot mindkettőnknek kell átadnunk. És így is történt. Gödöllőn pedig az az öröm ért bennünket, hogy láttuk amint a királyné magával vitte a csokrot a kastélyba. 1868-ban, Mária Valéria főhercegnő születésének évében látogatott el legközelebb a királyi pár Gödöllőre. A tavaszt Budán töltő családból legfőképpen a király járt ki Gödöllőre vadászni. Szeptemberben már az egész királyi család ellátogatott oda és egyre mélyebben szívébe zárta a tiszta, egészséges levegőjű területen fekvő kastélyt, mely rendkívül jó hatással volt a kis hercegnőre is. 3 FORCHERA. 1918. 58-60. pp.