Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

I. Tanulmányok - G. Merva Mária: Fessier Ignác Aurél (1756-1839) a besnyői kapucinusoknál

Minő fenséges irodalmi tér lön nekem ezáltal feltárva! Első választásom Ruinart első vértanúnak valódi történeteire esett, mert Ribadeneira mártyrjainak életrajzai - az ő csodatételeik miatt már gyanúsak lőnek előttem."

21 A 7. könyv Constantinus de Barbanson műve volt az isteni szeretet titkos útjairól, ez mindennapi kézikönyve lett Fesslemek. Ruinart műve, a vértanúk története ismét felébresztette benne a kedvet a vértanúságra, amire gyerekkorában is vágyott. Anyjától azt az elvet tanulta, hogy a tudás és a tett mindig karöltve járjon, ezért úgy gondolta, hogy fel kell készülnie, edzenie kell a vértanúság jövendő szenvedéseire. Éjszakákon át virrasztott, a kimerülésig futott a klastromhoz tartozó erdőben szélvészben és esőben, mezítláb a hóban, tövisekkel véresre korbácsolta magát, az elgyengülésig éhezett és szomjazott, majd mértéktelenül jóllakott, így készült Bcsnyön a hittérítői pályára, miközben a vértanúhalál lebegett a szeme előtt. Mindez így ment egészen 1775 májusáig, amikor életében döntő fordulat állt be. Besnyötől fél mérföldnyire lakott Aszódon báró Podmaniczky II. János, a nemes lelkű nagybirtokos, aki evangélikus létére bőkezű támogatója és szívesen látott vendege volt a besnyöi kolostornak. Általában a zárda fiatalabb lakóival szeretett találkozni, és szívesen részt vett azok elfoglaltságában: virágtermesztés, képfestés, fafaragás, papírskatulyák, burnótszelencék készítése. Egyszer Fessier cellájába is bement, aki éppen Russbroch munkáit olvasta. Amikor kiderült, hogy Fessier olvasással és tanulással tölti az idejét, a báró megígérte, hogy könyvtárából jóféle könyvekkel látja el a fiatalembert, kérve azonban, hogy a gvárdiánnak ne mutassa meg azokat. A báró megtartotta a szavát, és legközelebbi látogatása alkalmával Claude Fleury és Lodovico Antonio Muratori szabadelvű műveit adta a fiatal kapucinus kezébe.

22 Miután Fessier elolvasta ezeket a könyveket, egészen más megvilágításban látta az egyházat és különösen a szerzetesrendeket, mint addig. Végetért az álmodozó rajongás korszaka. „E munkáknak harmadszori átolvasása után oda lön minden nyugalmam, benső világom feldúlatott, szellemem a mystika egéből a földre lemélyedt: szerencsétlenségem el lön határozva. Fleury a keresztény anyaszentegyház elkorcsulásáról [sic], a mai szerzetes élet romlottságáról s hiábavalóságáról, Muratorius a szerzetesi buzgólkodások értéktelenségéről s megvetendőségéről meggyőzött. Most óriási erővel valék rajta, vagy az eddigi szellemi állapotomat ismét helyre hozni, vagy pedig jelen állásomnak világosságot s nyugalmat szerezni."

23 Muratori, a kiváló papi történész, aki szembefordult a barokk túlzott Mária-kultuszával, elítélte a szentek rajongó tiszteletét, túlzónak tartotta az ünnepnapok számát, a gyakorlati kereszténységet és a felebaráti szeretetet helyezte előtérbe, nagy hatással volt Fesslerre. Muratori tanai teljesen ellentmondtak a fiatal szerzetes addigi neveltetésének, világnézeti meggyőződésének. Már gyermekkorában a szentek élete volt a kedvenc olvasmánya és ő maga is 21 FESSLER I. 1854. 45. p.4 A felsorolt művek közül az Acta primorum Martyrum sincera et selecta volt Ruinart müve. - Pedro de Ribadeneyra (1527-1611) spanyol író, teológus. A jezsuita rend alapítójának. Loyolai Ignácnak a kedvenc tanítványa volt. A Flos sanctorum o Libro de las vidas de los santos (Szentek virága avagy A szentek életének könyve) (1599-1601) c. müvét Fessier jól ismerte még gyermekkorából, ezt a müvet olvasta fel rendszeresen az édesanyjának. Lsd. KOSZÓ J. 1923. 6. p. 22 Podmaniczky II. János (1718-?) aszódi földesúr művelt, a tudományok iránt érdeklődő ember volt, gazdag könyvtárral rendelkezett. Lsd. ASZTALOS I. 1997. I. köt. 173. p. - Claude Fleury (1640-1723) az Histoire ecclésiastique (Egyháztörténet). Párizs, 1691-1737 c. müvében olyan határozottan a gallikanizmus mellett foglalt állást, hogy Róma indexre is tette munkáját. - Lodovico Antonio Muratori (1672-1750) olasz történetíró, irodalomtörténész, esztéta és teológus, az olasz felvilágosodás legsokoldalúbb alakja. A Delia regolata divozione de'christiani (A keresztények mértéktartó ájtatosságáról) 1747. c. müvében a vallási türelem hirdetője, s ugyanakkor küzd a babona és az. elvakultság ellen. Könyvének latin változata a pálosok pártfogásával jelent meg Magyarországon: De recta hominis christian! devotione (1756), a magyar fordítás A keresztény embernek valóságos áhítatossága címmel látott napvilágot 1763-ban. 23 FESSLER I. 1854. 48. p.