Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

I. Tanulmányok - G. Merva Mária: Fessier Ignác Aurél (1756-1839) a besnyői kapucinusoknál

dezésükről, papi felszerelésükről. A besnyöi kolostort nagyon jó adottságúnak írta le Fessier önéletrajzában, a tágas cellák kályhával is el voltak látva, ami nem voltjellemző a kapucinus rend egyéb zárdáira. Az ebédlő melletti udvarban virágoskertet alakítottak ki, fráter Guido valóságos függőkertet varázsolt a kert középső, meredek részén. A 16 szerzetes mindegyikének külön virágoskertje volt, a zárdához tartozó gyümölcsöskert, szőlőhegy és erdő egy kis mérföldet tett ki.

15 A gróf könyvtárral is ellátta az általa alapított egyházi intézményeket.

16 A kolostor szellemi központ volt. Fessier az erdőt és a könyvtárat kedvelte a legjobban Besnyőn. A zárdában az élet általában eseménytelenül zajlott, „pusztai méla csend és magány" jellemezte,

17 kivéve a búcsús napokat. „Nyár idején a Mária három ünnepnapjaira több ezer búcsújáró hívek zarándokolnak oda - emlékezett Fessier sok évvel később, korabeli helyszíni tudósítást adva a búcsújárás szokásáról. - Az ünnep előestéjén s napján a bűnbánók sűrű zárt tömegekben, körül tekerődzve, szünet nélkül térden csúsznak a földön, míg mások kendő, olvasó, kép, feszület neműeket, a csodálatos kép érintése erejénél fogva, egy odarendelt lelki atya által megszenteltetnek."

18 A rendház története sok csodás gyógyulást, kegyelmi esetet írt le. Fessier Besnyöre kerülése idején, 1774. július 12-én például a besnyöi búcsúhelyre zarándokolt Károlyi János pesti mészáros, „ki saját állítása szerint az itten tisztelt boldogságos Szűz közbenjárására hosszas és makacs vérhányásától szabadult meg."

19 Két emberhez került közelebb Fessier a besnyöi kolostorban: a zárda főnökéhez, P. Coelestinushoz, aki egy emberséges férfiú volt és atyai jóindulattal viseltetett Fessier iránt. A zárdafőnök megtanította a fiatal novíciust a sakkjátékra, hízelgett Fesslemek, hogy a zárdafőnök vele sakkozott legszívesebben. A másik ember P. Leonidcs volt, a könyvtár őre, „öreg, tudós és szíves férfiú", aki kedvelte a virágokat.

20 Fessier megegyezett vele, hogy ő naponta elhozza a virágok öntözéséhez szükséges vizet, ami messze volt, cserébe Leonides minden könyvet rendelkezésérc bocsájt, amit szeretne elolvasni. P. Leonides az irodalomtörténet szükséges ismeretére is felhívta a fiatalember figyelmét. Fessier tételesen felsorolja önéletrajzában, hogy milyen könyveket adott kezébe Leonides atya: „1. Introductio in notitiam cujusque generis bonorum seriptorum. Holmstad. 1700. in 4 to. 2. Bibliothcca reális theologica. Francoford. 1683. Fol. 3. Bibliotheca historica selecta. Edit. Buder. II. Tom. 8 maj. Jcnae, 1740. 4. História et deseriptio Theologiae mysticae, in 8 vo. Francof. 1702. 5. Acta primorum Martyrum, sincera et selecta. Amstelaedami, 1713. Fol. 6. Hist. Ecclesiast. Vet. etNovi Testam. Fol. August. Vind. 1728. 7. Amoris divini occultae semitae. Amstel. 1698. in 12. 15 Öt hold erdőt adott Grassalkovich Antal a kapucinus barátoknak. BARTAL I. 1929. 56-57. pp. A besnyöi História Domus szerint Fráter Guido laikus testvér a kulcsár (Cellarius) és kapus (Janitor) feladatkörét is ellátta. 16 LÁBAD! K. 1997. 17 OODROBENYÁK NEPOMUK .1. 1875. 79. p. 18 FESSLER 1. 1854. 43. p. 19 FLUDOROVICSZs. 1913. 26. p. 20 A soproni születésű P. Leonides induláskor a besnyöi kolostor gvárdiánja volt. Korábban a hatvani kapucinusoknál volt főnök. BARTAL 1. 1929. 45. p.