Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

I. Tanulmányok - G. Merva Mária: Fessier Ignác Aurél (1756-1839) a besnyői kapucinusoknál

ban, az orvos belátása szerint, csupán gyakori érvágás által lön életem megmentve."

4 Az idézett jelenet jól rávilágít arra a fanatikus vallási légkörre, amelyben Fessier gyermekkorát töltötte. Annyira naiv volt, hogy nem is tudott a nemek közti különbségről, úgyhogy nagyon illett rá az Innocentais (Ártatlan) szerzetesi név, amit akkor kapott, amikor 17 éves korában belépett a kapucinus rendbe. A rekatolizálási politika eredményeként a Mária Terézia korabeli magyarországi németség körében elterjedt erőteljes vallási elkötelezettség, a katolikus vallás kizárólagosságába vetett hit jellemezte a Fessier családot is. A család 1764-ben Pozsonyból Győrbe költözött, mert az édesapa az ottani püspöknél vállalt állást. Fessier Ignác Győrött a jezsuiták gimnáziumában kezdte el tanulmányait. Latinul jól tudott beszélni, de gondjai voltak a grammatikával, ezért az édesanyja elvitte a fiút Pozsonyba. Ott élt az édesanya öccse, Kneidinger András, aki gróf Grassalkovich Antal szolgálatában állt, s miután a „Pest megyében kebelezett Gödöllő uradalomban a mulató kert alakításán s a kastély rendbehozásán művészi tudományát tanúsította,"

5 a gróf ajánlására királyi mérnöki hivatalt kapott Pozsonyban.

6 1761-től volt kamarai mérnök és térképész. Az 1760-1770-es évekből mintegy másfélszáz értékes térképe maradt fenn az ország legkülönbözőbb területeiről. Grassalkovich Antal a hivatalos munkán túl, saját birtokán is foglalkoztatta, rábízta birtokainak feltérképezését is.

7 Kneidinger András beszélte rá nővérét, hogy a kis Ignácot adja hozzá, s majd mérnököt képez belőle, így Fessier 1768-ban fél évet Pozsonyban töltött. Ekkor azonban Kneidinger Andrásnak Horvátországba kellett utaznia a trenki birtok felmérésére, amelyet Mária Terézia ajándékozott Grassalkovich Antalnak. így Fessier visszament Győrbe. Már középiskolai évei alatt sokat olvasott, gazdaságos időbeosztással élt, s ez tette lehetővé, hogy nagy olvasottságra tegyen szert. Ez a korai műveltség és munkamódszer alapozta meg későbbi tudósi, írói pályáját. Gimnáziumi tanulmányainak befejezése után, 1772-ben a jezsuita rendbe szeretett volna belépni, nem véletlen, hogy a retorikai osztály befejezésekor Szent Ignácról készített beszédet. A jezsuiták eltanácsolták Fesslert, 1773-ban pedig XIV. Kelemen pápa fel is oszlatta a rendet, így ez a terve meghiúsult. 1773 júniusában édesanyjával látogatást tettek Budán egy másik nagybátyjánál, Kneidinger Györgynél, aki a budai kapucinusok filozófiai lektora volt. E látogatás hatására tizenhét éves korában, 1773-ban Móron a kapucinus rendbe lépett be Innocentais néven. A kolostorban töltött próbaév csalódást okozott neki, az első rendi év még nem járt rendszeres iskolai tanulmányokkal, csak a vallásos és szerzetesi élet gyakorlati ismereteit sajátította cl a novícius mester irányításával. A kapucinusok szigorú napirend szerint éltek. A rendi elöljáróság több pontból álló szabályzatban határozta meg a követendő mindennapi életet: a reggeli ima kezdete nyáron 4 óra, télen 5 óra volt, elmélkedésre és lelki olvasmányok végzésére kötelezték őket, az istentisztelet rendjét a helyi elöljáró állapította meg.

8 Fessier kedvelte az ebéd alatti felolvasást a refektóriumban és a napi kétszeri meditálást. Az oltárlépcső sikálását, a söprögetést, a mosogatást a konyhában, a kerti munka végzését azonban nagyon unta. Az sem tetszett neki, hogy durva, feszes ruhában mezítelenül kellett aludniuk. Az előírásokat azonban be kellett tartani a rendben, így próbálták ki az új tag elhivatottságát. Ettől az életmódtól annyira elment a kedve, hogy már a rend elhagyásának gondolatával foglalkozott. Vezetője, P. Onesimus észrevette a bajt és ellenszerül a pogány Seneca műveit adta kezébe, s ez lehetőséget adott Fesslemek, hogy a misztika világa mellett megismerkedhessen az erkölcs világával is. Seneca írásai fontosak voltak Fessier jellemformálódása 4 FESSLER I. 1854. 13-14. pp. 5 FESSLER I. 1854. 2. p. 6 ABAFI L. 1878. 620. p. 7 FALLENBÜCHL Z. 1996. 60. p. 8 BARTAL I. 1929. 54-55. pp.