Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Puskár Anett)

A török uralom alatt álló országrész visszafoglalása, a Rákóczi-szabadságharc és a pestisjárványok miatt bekövetkezett népességcsökkenés hatása az iparosokat sem kerülte el. A 18. század végére több vármegyében is megsokszorozódott a lakosság száma, a telepítések és a bevándorlások miatt azonban radikálisan megváltoztak az etnikai arányok. A népességnövekedés azonban a kézművesipar fellendülését hozta magával. A manufaktúrák megjelenése ellenére a térség arculatát a 19. század derekáig a céhes ipar határozta meg, az udvar ugyanis ezt látta maga számára jövedelmezőbbnek. A monográfia muzeológus szerzői nemcsak levéltári kutatásokat végeztek, hanem a régió múzeumainak tárgyi és dokumentációs gyűjteményében is kutattak, a céhes levéltárak egy része ugyanis az ipartársulatok megalakulásakor a múzeumokba, s nem a levéltárakba kerültek. így lehet gazdag levéltári anyaga a miskolci Herman Ottó Múzeumnak és a kassai Felsőmagyarországi Múzeum utódjának, a Kelet-Szlovákiai Múzeumnak. A céhek tárgyi hagyatéka fontos forrásanyag a kézműipari kutatásban, nem egyszer a ládák, céhedények feliratából olvasható le egy-egy fontos történeti adat (az alakulás dátuma, a tisztségviselők rangja és neve stb.). A kötetben számos tárgy fényképét közlik több magyarországi és szlovákiai múzeum gyűjteményéből, képjegyzék azonban nem készült, így ezek adatai (méret, leltári szám) hiányoznak, pedig egy múzeumi kiadványtól feltétlenül elvárható a pontos adatolás. Bár a kötetet több szerző írta, s két szerkesztő jegyzi, hibák is felbukkannak, a rozsnyói kovácsmunkaként közölt tárgyon (79. p.) a kassai kovácscéh legényszállásának jelvénye látható, a rozsnyói gombkötő-remekek (201. p.) pedig, sajnos, nem a nagy múltú rozsnyói Bányászati Múzeum gyűjteményéből valók, hanem a Néprajzi Értesítő 1906. évfolyamában közölték őket. A Herman Ottó Múzeum különleges, küllős kereket formázó rézjelvénye előbb, mint a lakatgyártók „behívótáblája"! (83. p.) szerepel az illusztrációk között, a következő oldalon ugyanez a tárgy már feliratának megfelelően „lakatgyártók jele" néven jelenik meg. A kötet gazdag adatolása, korábban publikálatlan eredményei is jelzik, mennyire alaposan tárták fel a szerzők például a Magyar Országos Levéltár, a Herman Ottó Múzeum, a kassai, a rozsnyói Bányászati Múzeum és Rozsnyó-Berzétei Levéltár, a Sárospataki Református Kollégium Gyűjteményeinek forrásait. Az Északkelet-Magyarország kézművesiparáról szóló tanulmányokkal nemcsak a korábbi szakirodalmat aktualizálták, de kiváló alapot teremtettek a későbbi összehasonlító jellegű kutatásokhoz is.