Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - A magyar pipa története. A magyar történelem a pipákon. Kiállítási katalógus (Kecskés Ádám)

A magyar pipa története. A magyar történelem a pipákon* Kiállítási katalógus Szerk.: Haider Edit-Ridovics Anna-Orgona Angelika. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2000. 251 p. Kecskés Adáin Bár a kötet címe alapján művelődéstörténeti monográfia, nem követi a hagyományos könyvek formátumát, hiszen egyben A magyar pipa története - A magyar történelem a pipákon című kiállításhoz készült, mint múzeumi katalógus, melyet 2000 áprilisában mutattak be a keszthelyi Balatoni Múzeumban, később pedig átkerült a debreceni Déri Múzeumba, legutoljára pedig a Magyar Nemzeti Múzeumba is. A kötet tudományos jellege és alapossága miatt egyértelműen a múzeumi szakmában jártas kollégáknak, illetve a tárgyakkal mint történeti forrásokkal foglalkozó kutatóknak szól, ezt támasztja alá az a tény is, hogy mindösszesen 600 példány jelent meg belőle; igaz, ez a példányszám az utóbbi évtizedben tekintélyesnek mondható. A szép kiállítású könyv ugyanakkor a magyarországi művelődés, szokások története iránt érdeklődők igényeit is kielégítheti, sőt, van egy célcsoport, amely minden bizonnyal „bibliaként" olvassa majd, s ez a gyűjtőké. A pipa mint a szokásokból lassan kikopó, ugyanakkor egykor változatos formában, sőt művészi kivitelben készített kultusztárgy igen népszerű a gyűjtők körében, így a hazai műgyűjtés újabb kézikönyvvel gazdagodott. A kiállítás és a kötet címe azonban jelzi, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum és a Balatoni Múzeum vállalkozása túlnő a pipagyűjtemények bemutatásán, hiszen a tárgy és a hozzá tartozó társadalmi jelenség történetét is vizsgálja, ugyanakkor a pipát mint relikviát, vagyis a magyar történelem jeles személyiségeihez kapcsolódó ereklyét is bemutatja, illetve a faragott pipákon megjelenő ábrázolások ikonográfiái vonatkozásai is érdeklik. A puhafedeles, könnyen forgatható könyv címlapján egy kivételes példány, a Szent István-pipa, míg hátlapján a pipa és pipázás ikonográfiájához tartozó ábrázolás, egy fából készült festett plasztika (Pipázó parasztpolgár) látható, jelezve, hogy a pipázás a társadalmi elitet ugyanúgy jellemezte, mint az alsóbb néprétegeket, a pipa minősége viszont már a társadalmi státusnak megfelelően változott. A kiállításhoz és a katalógushoz főként a Magyar Nemzeti Múzeum gazdag pipagyűjteménye szolgáltatta a műtárgyakat, de a szerzők és szervezők körültekintő munkájának köszönhető, hogy több más közgyűjtemény, sőt magángyűjtők anyagát is használták. A könyv, amely a múzeumi katalógusok legjobb hagyományait követve a tulajdonképpeni mütárgylisták és leírások mellett a témához kapcsolódó tanulmányokat is közöl, bevezetőjében a dohányzás elterjedésével foglalkozik, amelyben szó esik a pipázás kezdeteiről, a dohány és pipázás európai, illetve magyarországi meghonosodásáról. Összegezve elmondhatjuk, hogy az olvasó széleskörű áttekintést és témára való „ráhangolást" kap ebben a részben, hiszen a tárgyak mögött megjelenik a földrajzi felfedezésekkel Európába kerülő egyik élvezeti cikk, a dohány, illetve egy társadalmi szokás, sőt szenvedély, a dohányzás kultúrtörténete. A szokáshoz kapcsolódó használati, kiállítási, sőt kultusztárgy, amely a múzeumokban műtárgy lett, a kötet második fejezetében (Pipatípusok) jelenik meg, amikor a különböző pipafajtákat ismertetik. A pipák már anyagukat tekintve is sokfélék: a tömegcikket a cseréppipák jelentették, van fapipa, ismert az angol gyökérpipa, de a pipák elitjéhez tartozó, különleges kisázsiai habkőből készült tajtékpipának is különböző típusai vannak. A tajtékpipák