Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Vanitatum vanitas. Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Peterdi Vera)

a hutahelyet bemutató régészeti forrásközlésre majd az üveghuták berendezéseiről szóló alfejezetben hivatkozik a szöveg). Időről időre utalnom kell azonban a szerző által elvégzett korrekciókra is. Felhívja a figyelmet például arra, hogy a 18. század egyik legjelentősebb üvegkészítő helye Szoldobágy volt a Károlyiak Szatmár megyei birtokán, az erdődi uradalomban, s nem Száldobágy. Fontos tisztázni, mert ez a névelírás a szakmonográfiákban már típushibának számít. Száldobágy nevü település (kettő is!) Bihar megyében valóban volt, de ott sohasem gyártottak üveget - tudjuk meg a kelet-magyarországi üveghuták leírásánál.

28 A művészeti hatások, díszítő eljárások részegységében, annak jellegéből adódóan újra aktuálissá válik az Európára való kitekintés. Jól érzékelteti a velencei üvegművészet és a cseh kristályüveg-stílus lassú váltási folyamatának területi különbségeit, jellemzőit, a formai és a stílusjegyek sajátosságait, egymásra hatását és bemutatja az alkalmazott új díszítésmódokat, pl. opak zománcfestés, fonalas rátétek, folyatott mustra stb. (7. kép) Inkább a néprajzi szakterületre, mint az üvegkutatásra jellemző, hogy önálló fejezetet szentel a termékkereskedelcmnek, piacozásnak. Ezért különösen jól hasznosítható a könyvnek „Az üvegek értékesítése, a huták piackörzetei" c. alfejezete. Ennél a témakörnél is elsősorban történeti forrásokra támaszkodhatott a szerző. Feltárja, hogy befolyásoló tényező volt az áru forgalmazásában a termelt mennyiség, az utak állapota, a konkrét megrendelések, a vonzáskörzetben élő társadalmi réteg összetétele, a huták termékkínálata, s nem kis részben a külföldi áru beáramlása, konkurenciája. Számomra különösen érdekesnek tűntek a vásárra szánt áru speciális menynyiség-megnevezései, valamint a kereskedés lebonyolítását végző specialistákról és az értékesítés módjairól szóló részek. Természetesen különálló egységet kaptak a paraszti háztartások mindennapi üvegtárgyai. Azok használatának általánossá válásáról döntően levéltári források (limitációk, inventáriumok, céhlevelek stb.) tájékoztatnak, hiszen a mindig is értéket képviselő, gazdasági értékjelző-presztízsnövelő szerepű üvegtárgyak rendszeresen szerepeltek a leltárakban. Bár a parasztüvegekről jelent meg a szerző legtöbb és legalaposabb írása, jónéhány, döntően ármeghatározó primer forrásközléssel találkozunk itt is, és egy remek táblázattal az ablaküveg 1627-1813 közötti árérték-változásáról. A paraszti használatban először megjelenő üvegfajtának, az ablaküvegek alkalmazásának elterjedése kapcsán az üveges céhekről értekezik, s mint korszakos termékváltást, összeveti a jellegzetes ablakfedési módot, a lantomás nyíláslezárást az üvegezéssel. Mivel már kevesen ismerik ezt a régi kifejezést (a lantorna marhabelct jelent), 28 Üvegmüvességünk ... 2006. 77. p. 7. kép Bokály rátétes dísszel, XVIII. század eleje. Erdély. Dr. Újszászy László magángyűjteménye (Fotó: Kulcsár Géza)