Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)
VI. Könyv- és folyóiratszemle - Vanitatum vanitas. Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Peterdi Vera)
jó lett volna a szót mindjárt az első előfordulásnál 29 megmagyarázni. Az öblösüvegek árközléseit tartalmazó kimutatások is képet adnak az - egyre változatosabb - edényfajták létezéséről éppúgy, mint használóikról, használati helyeikről, elterjedésük irányáról és a változások időpontjáról. Ennek alapján a 17. század második felében, erdélyi háztartásokban lelhetők fel először a közhasználati üvegek, majd jelentek meg a 18. század elejétől az ország más részein is. Ez az üvegtárgyak mint „leszálló kultúrjavak" időben igen gyors alásüllyedését jelenti az alsóbb társadalmi rétegekhez, ezt ki kell emelnünk. A paraszti kultúra kollektív normákon alapuló rendszere lassan mozduló, viszont amikor megindul a változás, gyors és gyökeres módosulás várható, és már nem köti táji jelleg. A közösség kiválaszt és átformál, a kultúra nivellálódik. Pontosan ez történt az üvegtárgyak esetében is. A szerzőt, mint néprajzost is, folyamatosan foglalkoztatja a paraszti használatba került üvegtermékek népi kultúrába besorolása, helyének megítélése, s ennek kapcsán a népművészet fogalma. Nem véletlenül szentel a témának önálló fejezetrészt. Kötetében a régi és az új néprajzi felfogások összevetésével, a néprajzi szakirodalom vonatkozó, az eddig publikáltaknál teljesebb anyagának elemzése után, a megújult európai és magyar etnográfiai megközelítéssel összhangban, végkövetkeztetésként leszögezi, hogy a parasztság által használt üvegtárgy mindenképpen része a népi kultúrának. A mai állásfoglalás szerint ugyanis az üvegedények is szerves tartozékai az immár komplexen vizsgált tárgykultúrának, bárki bárhol készíti is azokat. A használó személye a rendezőelv. A paraszti belső értékítélet szerint sincs különbség a felhasználásnál a népi és nem népi előállítású eszközök között. Ami a népművészet kategóriát illeti: eredendően minden tárgynak van esztétikai funkciója is. A parasztüvegek legtöbbje fúvott technikával készült, a fúvott üveg pedig időtlen és önmagáért szép: a formája a dísze. Gondoljunk a velencei üvegre vagy a rusztikus-archaikus elemeket magába építő magyar üvegmüvesség jellegzetes típusaira. Amikor mégis díszítették az edényeket, nyilván figyelembe vették a vásárlók igényeit is, vagyis közvetítették, képviselték ezáltal a nép ízlését is. „A népművészet meghatározott igények kielégítését szolgálja: az igények kielégítésére, az önellátó vagy csaknem önellátó paraszti gazdálkodás keretein kívülről is érkeznek ajánlatok." - írja Verebélyi Kincső, akinek Veres Lászlót is meghivatkozó könyvét melegen ajánlom a szerző figyelmébe. 30 0 hivatkozik Alois Riegl alapmunkájára is (1894), amely mérföldkő a terminológiai megkülönböztetésekhez a paraszti fogyasztásra szánt tárgyaknál. Ehhez a témakörhöz szorosan csatlakozik az 5. fejezet, amelyben a kötet írója a közhasználati üvegek tipologizálását végzi el, formai, funkcionális és díszítő jegyek alapján. A parasztüveg és típusainak formai tisztázása alapvetően fontos - ezt számomra igen izgalmas nyelvészeti-etimológiai 31 , kultúrtörténeti adatok segítségével végzi el -, hiszen például a hutaleltárak megnevezései és a szakirodalom terminológiája eltérő (más szempontok szerint megalkotott). Ezzel kapcsolatban Veres László még két tényezőre hívja fel a figyelmet: a metszés-gravírozás megjelenése megosztotta a magyar üveghutákat: a kisebbek ugyanis nem tudtak felszerelést beszerezni ehhez, megmaradtak a fúvás technikájánál. Másik megállapítása, hogy az úri és a parasztüveg kategóriája a 17. századtól különül el az uradalmi csűrök létrejöttével. Ezek az adatok megkönnyítik a korszakok és helyszínek elkülönítését a tárgymeghatározásnál. A tárgyak kategorizálásához azonban önmagában ez is kevés. A 29 Üvegmüvességünk ... 2006. 127. p. 30 VEREBÉLYI K. 2002. 26. p. - Ugyanitt: „A népművészet területének az előállító oldaláról való differenciálása nemcsak a vizsgálódásba bevonható tárgykörök kiterjesztését vonhatja maga után, hanem előkészíti és alátámasztja egy esztétikai jellegű vizsgálódást lehetőségét". 31 Néhány üvegtípus származásának, első előfordulásának, történeti levéltári forrásokban található névváltozatának beazonosításában a szerzőnek további segítséget jelenthet Berrár Jolán-Károly Sándor: Régi magyar glosszárium (Budapest, 1984.) c. kötete.
