Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Gál Éva: Drágakövek és utánzatok muzeológus szemmel

köbén zárványok vagy finom repedések, mert az ilyen inhomogenitások mechanikai vagy höigénybevételkor a kö nagyobb károsodásához vezethetnek."

31 A drágakövek zöme rideg, egymáshoz ütődve is csorbulások keletkezhetnek rajtuk, ezért az ékköves műtárgyak, ékszerek tárolásánál, csomagolásánál is figyelni kell arra, hogy a kövek egymással, vagy a befogadó fémrészekkel, szereléssel ne érintkezhessenek. Tisztításkor, pedig a mechanikai hatásoktól kell megkímélni őket. Rideg drágakő a gyémánt, a cirkon, a gránátfajták, a holdkő, a kvarccsoport sok tagja (ametiszt, füstkvarc, hegyikristály, citrin), a korund csoport tagjai (rubin, zafír), a cirkon, az opál - hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Az ékszerek, ötvösművek tisztítása során figyelni kell arra, hogy a különféle lúgokra vagy savakra egyes drágakövek rendkívül érzékenyek. A türkizt például savak és lúgok oldják, de szappan, veríték és zsiradékok hatására is színváltozás következhet be. (Erős fényhatásnak kitéve - napon - színe szintén megváltozhat.) Vagy pl.: a malachit, a korall már hígított savakra is nagyon érzékeny. Nézzük az utánzatokat: az üvegkövek ridegek, a bennük levő belső feszültségek, zárványok, repedések miatt hevítésre szétpattanhatnak, túlhevítéskor megolvadhatnak. Savakkal, lúgokkal szemben - kivéve a fluorsavat -, ellenállók. A szintetikus korundok (rubin, zafír) ridegek, viszont még az izzítást is elviselik, savakkal, lúgokkal szemben ellenállóak. A műtermékek többnyire károsodás nélkül tűrik a magas hőmérsékletet is. A kövek tisztítására, a 19. század végén, dr. Schmidt Sándor a következőket javasolta: „A köveket különben időről időre, egy rész finom kénpor és két rész tripel keverékével, jól meg lehet tisztogatni, úgy, hogy e porból keveset lágy bőrre, pl. szarvasbőrre kenünk, és evvel dörzsöljük a követ; a mélyedésekbe kicsiny lágy szőrű kefével kerülünk és hasonló tiszta kefécskével keféljük végre tisztára a követ, mely ekkor eredeti fényességéhez hasonlóan fog ragyogni."

32 Manapság már nagyon jó minőségű, bizonyos drágakő fajtákhoz külön készített tisztítószereket (pl.: folyadékokat) is be lehet szerezni, de kétségtelen, hogy az említett alapanyagok, amelyek tulajdonképpen a kő gyengéd újrapolírozását segítik, hatékony szerek lehettek egykor. Hogy írjuk le a műtárgyban levő ékköveket? Amikor a drágakő határozó munkához lát, először felveszi a követ egyértelműen azonosító adatokat. Ezek a szín, az átlátszóság, az alak, a csiszolás, a méret, és a tömeg. Az alábbi összefoglalót azoknak ajánlom, akik a műtárgy leírást szeretnék kiterjeszteni a bennük található ékkövekre is, s amennyire a lehetőségek engedik, több információt kívánnak rögzíteni a műtárgyakról. A szín Ennek meghatározását az árnyalat megadásával írják le (pl.: halványzöld, sötétkék). Ha többszínű a kő, akkor az egyes színeket kell leírni, s ha jellegzetes rajzolata van, azt is megjegyezhetjük, pl.: világosbarna-fehér sávos, sötétzöld, vörös pettyekkel stb. Hogy egy színt miként nevezünk meg, az nehéz kérdés. A muzeológiai gyakorlatban már régen meg kellett volna oldani ezt a problémát, egységesíteni kellene végre a színmeghatározást. Ezt követelné az a tény is, hogy a számítógépes nyilvántartásokban már csak előre meghatározott szókészletekből lehet (és érdemes) választani, hiszen különben képtelenség összevetni a bevitt adatokat. Jómagam a kövek színhatározásánál, - ha elakadtam -, elővettem egy festékgyári/kereskedelmi színskálát (ilyenekhez viszonylag könnyű hozzájutni), amely különböző árnyalatok sorát is „néven nevezi" (pl. pasztellvörös, cinóber, 31 BAUER, J.-BOUSKA, V.-TVRZ, F. 1989. 33. p. 32 SCHMIDTS. 1890. 70. p.