Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Gál Éva: Drágakövek és utánzatok muzeológus szemmel

szetben keletkezett üvegek (pl.: obszidián), vagy más, fekete anyagok-ásványok sohasem mutatnak lila színt. A strasszüveg Talán a legismertebb a drágakő utánzatok között, nevet feltalálójáról a bécsi Joseph Strasserröl kapta. Az 1758-ban kikísérletezett, nagy ólom-oxid tartalmú, magas fénytörési! színtelen üveg alkalmasnak bizonyult a gyémánt utánzására. Mária Terézia ugyan megtiltotta előállítását és forgalmazását, Párizson keresztül mégis forgalomba kerültek a strasszkövek szerte Európában. Előállításuk még a két világháború közti időszakban is költséges volt, ezért csak a legértékesebb drágakövek utánzatainak elkészítéséhez használták. Alapanyaga egyenletesen, jól színezhető, így különböző színű változatai is előfordulhatnak ékszerekben. A strassz puhaüvegfajta, acéllal jól karcolható, könnyen fényét veszti, illetve viszonylag hamar elszíneződik, sárgás-barnás színárnyalatot vehet fel. A Goldfluss (aventurinüveg) Ez a sajátos üvegfajta vörösesbarnás alapszínű, benne apró rézkristályok tömegével, amely csillogó hatást kölcsönöz ennek az üvegutánzatnak. Először a Velence melletti Muránoban készítettek aventurinüveget (a hagyomány szerint véletlenül rézreszelék került az üvegoldalékba, s innen nyerte a nevét is, 1. olasz aventura = véletlen). A valóságban az aventurinüveg bonyolult, sokáig titkolt gyártási eljárás következménye. (A természetben ásványi megfelelője egy földpátfajta, amelyet Napkőnek, vagy aventuria-földpátnak neveznek.) A Goldfluss jellemzője, hogy puha, késsel karcolható, könnyen kopik, eredeti fényét hamar elveszti. Kagylós törésű (ellentétben ásványi megfelelőjével, amely igen jól hasad.) Mire kell figyelni az ékköves tárgyak tisztításakor? A drágakövek kezelésekor, megmunkálásakor, foglalt példányaik tisztításakor figyelembe kell venni, hogy ezek legnagyobb része különböző behatásokra (ütés, nyomás, hő, sav, lúg) érzékenyen reagál, visszafordíthatatlan folyamatok következhetnek be, amelyek nyomán a kő „eredeti jellemzői" végérvényesen megváltozhatnak, pl.: a kő kifakulhat, fényét vesztheti, színe megváltozhat, eltörhet, csorbulhat, stb. Az egyes drágakövek jellemzőiről igen jó összefoglalót tartalmaz a Drágakőkalauz című könyv,

30 ahol egy bőséges táblázat tartalmazza 87 drágakő, illetve a leggyakoribb utánzatok jellemzőit mechanikai igénybevétel, hőigénybcvétel esetén, és a vegyi anyagokkal szembeni viselkedésüket is megtudhatjuk. Miért fontos ez számunkra? A köveket nemcsak csiszolásuk, foglalásuk során érheti hő, lúg, sav hatás, de az őket „hordozó" műtárgyak tisztítása, konzerválása során is. A porózus anyagok (pl. a türkiz) felszívják a tisztítószert, ami foltossá teheti a követ. Hő hatásra elszíneződhetnek, széttörhetnek, kifakulhatnak. Mivel az említett szakkönyvben megtalálhatók a fontos információk, itt most csak néhány jellegzetességre szeretném a figyelmet felhívni. A magas hőt, illetve a hirtelen hőingadozást szinte egyetlen drágakő sem szereti, az ékköves tárgyak szárítószekrényben, magas hőfokon való, tisztítás utáni szárításától legjobb eltekinteni. Nagyon érzékeny a hőhatásra pl. a borostyán, a gagát, az igazgyöngy, a korall, a malachit, a holdkő, a türkiz, a tüzopál, utóbbi kiszáradás következtében színjátékát is elvesztheti. A dublettek pedig széteshetnek, ha hevítéskor a ragasztó elenged. Ha egy kő sok zárványt tartalmaz, túlhevítéskor szétpattanhat. Hasonló a helyzet a jól hasadó ásványokkal is, hasadási irányaik mentén szétválhatnak. „Még azokat a köveket is, amelyek érzéketlenek a magas hőmérsékletre, az ékszertárgyak javításakor - ha nem lehet kivenni a foglalatból csak lassan szabad melegíteni és hűteni. Minden esetben meg kell vizsgálni, nincsenek-e a