Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Gál Éva: Drágakövek és utánzatok muzeológus szemmel

ken vagy csiszolással hozzák létre a lapokat, vagy öntött köveket készítenek. Az öntött kövek rundiszt fölötti koronarészén levő fazettákat géppel sík felületűre csiszolják, így csak az alsó részen levő fazetták árulkodnak az öntési technológiáról, ugyanis ezek a kis lapok enyhén homorúak. (Egyébként ezek élei is kissé „vastagabbak", enyhén legömbölyödnek.) Gyakoroljunk! Szükséges eszközök: 10x-cs (vagy nagyobb nagyítású) kis kézi nagyító, fényforrás (pl.: asztali lámpa vagy zseblámpa), puha textildarab. 3. kép Mátrix türkiz üvegutáiizata A vizsgálat menete: 1. Először különféle üvegtárgyakon, akár törött üvegdarabokon gyakoroljunk. Gyűjtsünk össze környezetünkben ilyeneket (az üvegpohártól a bizsu ékszereken át számos darab megfelel a célnak. Nagyon jó vizsgálati anyagok a dekorációs boltokban olcsón kapható színes üvegkavicsok is.) 2. A vizsgálandó anyagot gondosan tisztítsuk meg, felületüket töröljük szárazra és tisztára. Ez azért fontos, mert sokszor a nagyítós vizsgálattal olyan jelenségeket észlelhetünk a felületen, ami „nem tartozik a tárgyhoz", s ez becsapós lehet. (Nagyítóval még ujjnyomaink is ragyogóan láthatók, tehát kezünk tisztasága is fontos.) 3. A lámpát úgy állítsuk be, hogy a tárgyat átvilágíthassuk (ha zárt foglalatban van a vizsgálandó anyag, akkor oldalról, rézsútos fényben nézhetjük meg). 4. A nagyítót tegyük közvetlenül a szemünk elé, és a vizsgált anyagot kezünkben tartva olyan távolságra helyezzük el, hogy éles képet kapjunk. (A rosszabb minőségű nagyítók esetében csak a lencse középponti részében lesz éles a kép!) Látni fogjuk, hogy a lupe és a tárgy távolságának változtatásával a tárgynak mindig más részét tudjuk élesre állítani, így megnézhetjük a felületét, de a benne lévő zárványokat (gázbuborékok) is élesre állíthatjuk. 5. Forgassuk a tárgyat, és minden irányból nézzük meg. Az átlátszatlan darabokat ráeső fényben tanulmányozzuk, ezeknek felületét tudjuk csak vizsgálat alá venni. (1. üvegfény, csorbulások, törésfelület, színjellemzők stb.) 6. Keressük meg az üvegre jellemző ismérveket. Nem biztos, hogy minden jellemzőt minden tárgyban megtalálunk. De ahhoz, hogy kijelenthessük egy anyagról, hogy üveg, nem találkozhatunk egyetlen, az üvegre nem jellemző tulajdonsággal, ismérvvel sem. 7. A műtárgyakban levő kövek vizsgálatával folytatva, itt is hasonló a helyzet, a már megismert jelenségeket kereshetjük meg. Nehezebb a dolgunk, ha a foglalat zárt (pl. szekrényes foglalás), ilyenkor nem tudjuk átvilágítani a követ, s így csak rézsútos fényben lehet vizsgálódni. Mivel a foglalatokat évszázadok óta gyakran „bélelik" (pl. fémfóliákkal, festékréteggel stb.) annak érdekében, hogy a kő minél szebb színű, ragyogású legyen, a nagyítós vizsgálatnál gondolnunk kell arra is, hogy valójában, amit a kőben látunk, annak egy része lehet, hogy maga a bélelés látványa. Egyebek: ha fekete színű, látszatra üvegtárggyal/üvegkővel találkozunk, világítsuk át. Fia lilás színűnek látjuk, akkor mangánnal színezett mesterséges üveggel van dolgunk. A termé-