Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában II. A gömöri tornallyai Tornallyay család története, 19-20. századi élet-és lakáskörülményei

leghíresebb magyar méltatója, Ka zinczy Ferenc is, aki vallotta: „Meggyőzhetetlcn passzióim az angol kertek látása".

135 Tornallyay Károlyéknál tett látogatásáról írja: „Tornaija mindnyájunknak, de kivált nekem, csoportosan ada felejthetetlen örömöket. Már maga a ház szeretete és tiszteletreméltó asszonya ... Tornaijának szép kertjei vannak s az akkor is fogja hirdetni lelkes alkotója emlékezetét, midőn ... magát siratni fogják s a kertben egy igen nagy szikla, mely lesz annyi, mint a melyet Katalin a tengerből vonatott elő, hogy Péternek lovasszobrát állíttassa reá s amely még meredekebb a petersburginál, alakjára még csodásabb. Ez ide az égből szakadhatott, mert itt ezen egy darabon kívül semmi egyéb kő nincs."

136 A kertet 185 l-ben - amikor éppen Sturmann Katalin második házassága révén Hevessytulajdonban van a kúria -, Fényes Elek is megdicséri, kiemelve tájképi jelentőségét: „... díszes úrilakok, majorsági nagy épületek, s mindennikét körülövedző rendesen alakult s jó karban tartott nagyszerű kertek, melyek közül említésre méltó Hevessy Bertalan úr regényes kertje, melyben említést érdemel régi nevezetességéről a Csonkavár mely nem egyébb, mint 25-26 ölre kidomborodott kerek kőszirt, melynek tetejéről szép látvány esik a Sajó mentin".

137 1950. január elsejéig volt hivatalosan a Tornallyayak kezén a kúriát, a kertet és a majorsági épületeket magába foglaló porta. Akkor a Szociális Bizottság végérvényesen lefoglalta, a lakóépületben Járási Lelenc Otthont létesített, a gazdasági udvar lakásait, épületeit használatba bocsátották - azaz 6 családnak utalták ki -, a kert a község tulajdonába ment át. Ez a helyzet jelenleg is.

138 A megvásárolt tárgyak lelőhelye és leírása 1. A szalongarnitúra A megszerezhető információk

139 alapján a bútoregyüttes a kúria reprezentációs célokat szolgáló legnívósabb enteriőrjének, az új épületrészben lévő nagyszalonnak a berendezéséhez tartozott. Ennek igazolására enteriőrfotó nem áll rendelkezésünkre - az egyetlen, nagy szalonról készült fénykép (10. kép) sajnos a helyiségnek épp a túlsó végét ábrázolja, a másik két ülőgarnitúrával. Megbízható adat viszont a résztvevő emlékező, Tornallyay (III.) Zoltán közlése. Valószínűsíthető, hogy mindig ebben a szobában állt, ha helyes az a feltételezésünk, hogy a bővítés következményeként fellépő új igények kielégítésére a nagyszalont létrehozó Sturmann Katalin szerezte be. Másik, kevésbé valószínű lehetőség, hogy Fialka Vilma hozta magával a házasságba. A bútorok kúriából való 1947-es kicsempészését követően a garnitúrát Tornallyay (III.) Zoltán örökölte meg, aki először az 1956-os házasságkötésekor kiutalt Szent István körúti tanácsi bérlakásában helyezte el, majd az 1983-85 között az UVATERV tervei alapján felépíttetett leányfalusi, Móricz Zsigmond úti családi (lakó-) házába vitette át: 27 m

2-es nappalijában teremtett számára méltó helyet. Onnan hoztuk cl. A garnitúrát nagyon alacsony ülésű,

140 teljes ülőfelületén és láblapján kárpitozott, két, karfa nélküli támlásszék (zsöllye), egy kanapé és egy lábzsámoly alkotják.

141 (12. kép) A 135 KELÉNYI Gy. 1974. 35. p. - Lásd ehhez a 52., 53. jegyzetpontokat is. 136 Idézi GAÁL 1. 1999. 64. p. 137 FÉNYESE. II. 1851. 212. p. 138 GAÁL I. 1999. 124. p. 139 Tornallyay (II.) Zoltán visszaemlékezés-szövegei és Tornallyay (III.) Zoltán szóbeli emlékezetanyaga alapján. 140 Alacsonysága, karfa nélkülisége - más esetekben az ülőpárnába szinte belesimuló karfája - keleti jelleget mutat, a keleties szerkezeti elvek követését, az orientális szellemű berendezkedés jegyében. VOIT P. 1993. 205. p. 141 Méretek: kanapé - 85,5 x 130 x 72 cm; zsöllye - 87 x 54 x 63 cm; lábzsámoly -37x 57 x 57 cm