Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában II. A gömöri tornallyai Tornallyay család története, 19-20. századi élet-és lakáskörülményei

12. kép A szalongarnitúra darabjai. (Fotó: Farkas Árpád) zsöllyék es a kanapé első, egyenes lábai esztergáltak, tagolt profillal, a hátsók finoman ívelten hajlók, faragottak. Az összes láb görgöpapucsban végződik. Egyenes vonalú, legömbölyített elejüre kárpitozott kávájukon téglalap alakú, rugós ülés, enyhén hátrahajló, egyenes vonalú, téglalap alakú, magas háttámlával. A zsöllyék és a kanapé azonos formájúak, csak méretük különbözik. Egyszerű bordó bársonnyal vannak kárpitozva - azaz az 1980-as évek közepén az eredetivel színben is egyező anyaggal újrahúzva -, bojtos paszomány kereteléssel. A kárpiton középen végigfutó széles gobelin-hímzéses sáv gros point technikával, kongréra, színes gyapjúfonallal hímzett rátét-kézimunka. Mintája: halványzöld alapon füzérszerűen elhelyezett rózsa-liliom-margaréta csokorsor váltakozó barna-arany-sárga színű csík- és sáv-kereteléssel.

142 Nagy az esély rá, hogy ez már utólagos kiegészítés, talán Fialka Vilma idejéből. Lehet, hogy ö maga készítette.

143 A garnitúra az egész Európában, így Magyarországon is az 1840-es évektől a historizmus első stíluskorszakaként, egyéni ízekkel jelentkező, francia eredetű, ún. 11. rokokó (más neveken „Lajos Fülöp"-stílus, illetve 19. századi neorokokó) stílusáramlathoz, annak elpolgáriasult változatához tartozik, a korszakra jellemző stíluspluralizmus (pl. keleties jelleg, esztergált lábak) sajátosságaival,

144 már az eredeti rokokó könnyedsége nélkül. Ez a jellegzetesen átmeneti stílus nálunk még az 1860-70-es években is virágkorát élte, főleg klasszicizáló enteriőrökben. Garnitúránk ez idő tájt készülhetett. Ezért valószínű, hogy az éppen akkor átépített kúria újonnan megalkotott enteriőrjéhez szerezhették be, mint aktuális újdonságot, mely a modem korszellemnek is megfelelően a tökéletes kényelmet szolgálta nem úgy, mint a későbbi historizáló bútorok. 142 A romantikus-rusztikus hatású minta előképe a színes, otthonos, vidám, dekoratív franciás neobarokk ornamentika lehetett. 143 19. század végi a nagyszalon másik két ülőgarnitúrája, esetleg hozzájuk akarta igazítani-korszerüsíteni ezt az együttest, amely célszerűségénél, kényelmességénél fogva „átmenthette magát" az újabb, divatosabb darabok közé. 144 Lásd ehhez MIALKOVSZKY M. 1981. 53-54. pp. - Formai jegyüket illetően a támlásszékek az ókori „sella curilis" formáját követik.