Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában II. A gömöri tornallyai Tornallyay család története, 19-20. századi élet-és lakáskörülményei
tett 67 kúriájában telepedett le. (2. kép) Attól kezdve a gazdálkodásnak, a mintegy 1500 holdat kitevő birtokai rendbetételének, felvirágoztatásának s szűkebb hazájának szentelte életét. Először édesanyjával, majd feleségével gazdálkodott. Hamar bekapcsolódott szülőföldje közéletébe: „1867-ben ő volt az egyik banderista Gömör megye részéről Ferenc József király koronázásakor, 1867. Junius 8-án. (3. kép) A banderista ruha maradványiból még megvan néhány most is. Elénk piros szinü volt a nadrág, az atilla és a mente is, aranyzsinórozással, nyest prémmel és nyest kucsmával és sastollal. Zöld nyeregtakaró borította a nyerget, sarkaiban Gömör megye címerével. A meglévő régi lovassági kard abból az időből való." - jegyzi le nem kis büszkeséggel elsőszülött gyermeke. Zoltán 1878-ban kötött házasságot Fialka Vilmával (1845-1926). 68 Édesanyja akkor átadta a terepet az ifjú párnak, s Putnokra, az ún. kis kúriába költözött, és ott is élt haláláig. Házasságuk nagyban elősegítette gazdaságuk, családjuk, otthonuk felvirágoztatását. Tornallyay (I.) Zoltán katona-múltjára, nemesi számlázására büszke, ugyanakkor a körülményeivel elégedett, konzervatív, lojális és joviális ember volt. Jellemzően szociális érzékenységű, segítőkész, emiatt köztiszteletben álló férfi, erős helyi közéleti érdeklődéssel. Szolgabíró, majd főszolgabíró lett Tornaiján, alapító tagja s hosszú ideig elnöke a Tornaijai Takarékpénztárnak; ebbéli minőségében állandó közbenjárója a kölcsönt kérő megszorult falusiaknak. „Nagy parasztbarát volt ő is és jó tanácsért a parasztok nála állottak meg" - írja 3. kép A gömöri nemesi bandérium 1867. június 8-án, I. Ferenc József koronázásakor. Balról a második Tornallyay (I.) Zoltán. Készítője és a készítés helye ismeretlen. Magántulajdon. (Reprodukció: Dabasi András) 67 Ez - később még visszatérünk rá - a belső terek átrendezésével, új berendezés beszerzésével is együtt járt, így nagy valószínűséggel Sturmann Katalinnak köszönhetjük a szalongarnitúrát is. 68 Szülei: apja kisvarsányi Fialka József, feltörekvő, 1834-ben nemességet szerző, szorgalmas, gazdag kereskedő-iparos család leszármazottja, magasan képzett, több nyelvet beszélő rozsnyói jogász. Anyja beretki Beretky Emília, ősi, régi nemességgel rendelkező gömöri család sarja. Beretke a tornaijai járás színmagyar települése volt akkoriban. Beretky Károly sosem bocsátotta meg lányának, hogy egy „lateinerhez" ment feleségül (akivel Rozsnyón ismerkedett meg, ahova iskolába járt). GAÁL I. 1999. 74. p. - A Beretkyek férfi ága B. Károly egyetlen fiának, Ignácnak halálával kihalt, így a Fialka házaspár rövid bejei (Tornaija mellett) birtokbérlés után Beretkére költözött, ahol a család régi, szép, 1754-ben épült barokk kúriájába költöztek be. Itt letelepedve gazdálkodtak életük végéig. A beretki birtok végül a Tornallyayak kezére került: B. Károly „1849ben aísó- és felsőberetkei, mellétéi, herényi részbirtokait kisvarsányi Fialka József vejére ruházta 28 000 forintban. A család jószágaiért a leányági örökösök hoszú és elkeseredett pert folytattak" (mely 1780 körül kezdődött). [FORGÓN M. 1907 (2001) 111. p.] - Fialka Erzsébetnek, Vilma testvérének halála után (aki a Tornallyay-gyerekek keresztanyja lett, de soha nem ment férjhez) a nagyobb beretki kúriába T. (II.) Zoltán nővére, Tornallyay Margit költözött. Ő azután a hegyen épült kisebb régi Beretky-kúriát a református egyháznak ajándékozta árvaház (és elemi iskola) céljára, 100 000 KC-val együtt (akkori kb. 20 000 P). GAÁL 1. 1999. 74-75. pp. és 100. p.
