Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában II. A gömöri tornallyai Tornallyay család története, 19-20. századi élet-és lakáskörülményei

róla a fia.

69 Fögondnoka volt a tornaijai és a beretkei református egyházaknak, mélyen hívó, tcmplomjáró egyháztag. Igen mértékletes, absztinens életet élt, jó egészségnek örvendett. Inkább családi, szűkebb baráti társaságban érezte jól magát.

70 Egyetlen szenvedélye a pipa és a szivar volt. Vállalkozó szellemüségére jellemző, hogy még Turinba is elment Kossuth Lajoshoz,

71 az utat lóháton tette meg! Feleségével együtt végtelenül precíz, rendszerető, takarékos, fegyelmezett emberek voltak. Példás háztartást és gazdaságot vezettek. Mindemellett mindketten több nyelvet beszéltek. Fialka Vilma kitűnő neveltetésének hátterében gyerekkorában kiváló svájci nevelőnő, majd a pesti „egykori Janicsné-féle Veress (sic!) Pálné utcai nőképző"

72 állt. A magas, rendkívül erős, jó kiállású férfi felesége kis termetű, fürge, gyors észjárású, erélyes, energikus asszony volt. Sok másban is ellentéte volt férjének, akivel igen jól kiegészítették egymást. F. Vilma képviselte a családban a progresszivitást és a tevékeny alkotóerőt: többek között az 1890-es évek elején korszerűbbé, praktikusabbá tette a kúria épületét.

73 A Tornallyayak zilált anyagi viszonyait is ő rendezte el rendkívüli kitartással és energiával, így biztosítva, hogy a nagycsalád tornaijai ágán legalább ők maradjanak talpon a válságos helyzetbe került vagy végleg lecsúszott családtagok közül. A Tornallyay-Fialka házaspárnak három gyermeke született: Margit (1879-1957), Vilma (1881-1886) és Zoltán (1882-1946). A második kislány, Vilma, egy szerencsétlen baleset

74 következményeként öt évesen elhalálozott. Margit alapiskoláit otthon végezte el magánúton, felfogadott tanítónővel s német nevelőnőkkel, akik a két gyermekkel közösen foglalkoztak. Utána egy évet a Veres Pálné utcai Nőképzőbe járt, anyja nyomdokait követve. 1910-ben férjhez ment Laszkáry Gyula romhányi földbirtokoshoz,

75 egy elvált emberhez, akitől azután 5 év múlva ő is elvált; gyermekeik nem születtek. Hazatért, ingázott Tornaija és Bcretke közt, ápolva a két Fialka-nővért, anyját és keresztanyját. Miután megörökölte Beretkét,

76 végleg odaköltözött: gazdálkodott birtokain és háztartásában.

77 1945 után, hányattatásai lezárásaként, a rozsnyói kórházban halt meg 1957-ben. 69 Tornallyay (II.) Zoltán: Családi följegyzések... - Lásd még GAI.O V. 2005 28. p. 70 Ez persze nem zárja ki azt, hogy a házaspár ne élt volna szélesebb körű társasági életet (szomszédok, környékről származó barátok stb), sőt nagy társadalmi ünnepeken a falu teljes közössége előtt megnyitotta kapuit is a házuk, például a millenniumi ünnepségek tornaijai megütésének színhelye is a kúria udvara, parkja volt, ahogy azt korabeli fotó is bizonyítja. 71 Tornallyay (III.) Zoltán máig őrzi nagyapja Kossuthtól kapott török fezét, amelyet a nagy magyar - fejéről lekapva - tréfásan nyomott Tornallyay (I.) Zoltán fejére. Akkor még egyikük sem tudta, hogy a Méhiből származó vitéz Kossuth Sándor felesége, Király Erzsébet (Tornallyay (II.) Zoltán feleségének nővére) révén rokonsága is kerülnek majd egymással. Kossuth Sándor az 1700-as években kettévált Kossuth-család felvidéki ágából származott, míg Kossuth Lajos köztudottan a Sátoraljaújhelyre, onnan Monokra települő ágból. - Tornallyay (III.) Zoltán szíves közlése. 72 Tornallyay (II.) Zoltán: Családi följegyzések... - Helyesen Janisch Józsefné, „A női igazgatók legkiválóbbja", 1875-1901 között működött (M. BAGOSSY É. 1995. 53. p.), így „egykori" csak a feljegyzést készítő számára lehetett, Fialka Vilma tanulmányait illetően a „későbbi" lenne a helyes megjelölés. Az ő lánya, Tornallyay Margit „Veress Pálnés" időszakában viszont tényleg Janischné volt az igazgató. - Lásd ehhez a 62. jegyzetpontot is: ennek alapján nem véletlenül választották a leányok nevelőintézetéül a „Veres Pálné"-t. 73 „Nagy József kőművesmesterrel létesíttette a főépületben a konyhát, éléskamrát stb., melyek azelőtt melléképületekben voltak. 0 tartotta rendben a házat és a kertet, és amit csinált, azt nagy alapossággal. Bár takarékos volt, ha adni kellett, bőségesen adott minden nemes célra." GAÁL I. 1999. 74. p. 74 Kerti halastavuk hideg vizébe esett futkározás közben, meghűlt, agyhártyagyulladást kapott, mely elvitte. GAÁL I. 1999. 84. p. 75 „Idősebb Laszkáry Gyula főrendiházi tag, evang. egyházkerületi felügyelő „igen tekintélyes közéleti férfiú"nak és Tihanyi Birinek gyermeke." T. (II.) Z. Családi följegyzések.,. 76 Lásd 68. jegyzet. „A vele kötött osztályegyezség szerint az egész tornaijai birtok az enyém lett, az egész beretki birtok pedig az övé." - világítja meg a helyzetet öccse. Tornallyay (II.) Zoltán: Családi följegyzések... 77 1945 után birtokait elkobozták, földönfutóvá tették, mégsem volt hajlandó a családdal Magyarországra menekülni, „őrködött az ősi földeken". Gazdatisztje családjánál húzta meg magát haláláig. GAÁL I. 1999. 124-125. pp.