Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában II. A gömöri tornallyai Tornallyay család története, 19-20. századi élet-és lakáskörülményei

négy kicsi gyermekkel, s egyedül küszködött gyámjukként a megmaradt Tomallyay-örökségért, leginkább az agilis, terjeszkedő Hevessy Bertalan szolgabíróval. Hevessy kijátszva a jogban tájékozatlan özvegyet, úgy jutott a vágyott Tomallyay-birtokhoz, hogy házasságot ajánlott neki. 0 ezt gyermekei vélt érdekében elfogadta, 1851-ben Hevessy felesége lett. Később mégis sikerült a birtok nagyobbik részét az özvegy és gyermekei nevére visszaíratni, de ez már az amúgy is megcsappant földterület további szétszóródását jelentette.

63 Végül 1866-ban Katalin hazahívta legidősebb, katonatiszt fiát (I. Zoltán), akivel gazdálkodni kezdtek, mert nem boldogult egyedül (akkor már nem élt együtt az öreg Hevessyvel); a másik fia inkább közéleti szerepet vállalt. Úgy-ahogy rentábilissá tették az ősi vagyon jelentősebb részét, sőt később gyarapították is.

64 A „Zoltánok - egyben a Tornallyay család utolsó tornaijai - korszaka" Tornallyay (I.) Zoltán (1839. Putnok - 1919. Tornaija) sem készült gazdálkodónak. Cscrnelyi gyermekkor s otthoni elemi iskolai, pesti gimnáziumi

65 tanulmányok után 1856ban kadétnak állt. Merész, ügyes, jó katona volt. Fia apjának ezt az életszakaszát a következőképpen mutatja be: „A 8 gimnázium után beadták apámat kadétnak a 12-es vagyis Palatínus huszárezredbe. Itt szolgált akkor a nagyanyám nővérének [S. Krisztina] férje: Német Berci is, ezért adták oda apámat. Ez az ezred akkor: 1856-ban Olaszországban: Veronában állomásozott. Meg kell érteni, hogy Olaszországnak az a része akkor osztrák birtok volt, azért volt ott osztrák katona. A hosszú utat apám hol vasúton, hol lőcsös szekéren tette meg, egészen egyedül 17 éves korában. Igen szeretett katona lenni és kitűnő lovas hírében állott. Egy szemle alkalmával maga Ferenc József császár is megdicsérte apámat jó lovaglásáért. Részt vett apám az 1859-iki olasz háborúban is. Különböző olaszországi garnizonokban katonáskodott: Vicenzában, Bresciában, Mantovában és Anconában. Később Morvaországba ment az ezred és pedig Tornaiján keresztül. [Akkor] Nagy mulatságot csaptak itt az átvonuló katonák ... mint főhadnagy kapta meg az „Obsitot" 1866-ban."

66 Még abban az évben hazatért, Tornaiján, a Tornallyay Károlytól örökölt, édesanyja által kibővíttetett, barokkból klasszicista stílusúvá átépítte63 Az 1862. évi tagosításkor az egykori egységes Tornallyay-földek közül (-5088 kat. hold) már csak 1362,26 kat. hold (vagyis az eredeti vagyon mintegy negyede) volt Sturmann Katalin és gyermekei kezén, de ez még így is a második legnagyobb birtoktest volt a településen. GAÁL I. 1999. 78. p. 64 1881-ben, egy évvel Sturmann Katalin halála előtt, utódai (fiai) megegyeztek a közös vagyon elosztásában: Árpád, aki akkor még nőtlen volt, évi tartásdíjat (50-50 Ft/hó) kapott 2 testvérétől, ingatlant nem. Az ingatlanok (I.) Zoltán és Dezső között egyenlő arányban osztódtak fel. Később Dezső birtoka feleségére és gyermekeire szállt 1 részekben, s az utódok kezén végképp szétesett. (I.) Zoltán és egyetlen örököse, (II.) Zoltán tovább gyarapították ősi birtokrészeiket. GAÁL I. 1999. 83-84., pp. 107. p. 65 Erről a következőket tudjuk meg: „Pesten az u. n. Marcibányi nagy 4 emeletes házban laktak. Ennek a helyén áll ma az Anker bizt. Társaság ormótlan nagy épülete." Tornallyay Zoltán: Családi följegyzések... 1940. 66 Tornallyay Zoltán: Családi följegyzések..., részlet. A kiegészítés: Orczy Sturmann Péter közlése alapján. 2. kép Tornallyay (I.) Zoltán a kúria első főbejárata előtt. 1910-es évek. Készítője ismeretlen. Magántulajdon. (Reprodukció: Dabasi András)